Pajzán versek (+18)

Füstös kocsmában
dübörög a metál,
tüzes kanca
popsit riszál.

 

Csorog a nyál,
leszáll az ész,
csábos mosolyt dob,
nagyon merész.

 

Cipőjét köti,
felemeli fejét,
aki oda pillant
elveszti az eszét.

 

Csipke mered,
toppocska dagad,
dögös vagy baby,
hát hagyd magad!

 

Leszólítom, mellé ülök,
pálinkát iszunk,
egymásba merülünk,
s elmegy a buszunk.

 

Séta haza,
parkba megálló,
vetkőzni kezed,
erkölcsnek KO.

 

Előző életében
vadnyugaton lakott,
lovaglás közben
kalapot felrakott.

 

Forró, izzad,
nagyokat síkit;
orgazmus számba,
nincs nála limit.

 

Ártatlan arccal
szemembe néz,
száját nyalja,
megáll az ész.

 

Mosolyogni kezd,
s felteszi kezét,
térdre borul, 
becsukja a szemét.

 

Öt perc után
jön a móka vége,
lassan csorgok
le az ölébe.

 

Aztán felöltözünk,
s elhagyjuk a helyet,
nekem irány dél,
neki meg kelet.

 

Így volt jó,
nem vágytunk másra,
csak egy ilyen
örült éjszakára.

 

Ez nagyon nem az, aminek látszik,

Ahogy a vérnyomásommal játszik

Meg-meg feszül a nadrág.

Nem is kell olyan sok ész,

ez a lány nem csak merész,

szívből jön az őrült vadság.

 

Tehát a lány nem csak játszik,

ahogy négykézláb mászik,

száját nyalja, jön felém.

Mit szeretne tőlem a drága?

Lassan csúszik le a nadrágja;

ma este csak az enyém.

 

Mosolyogva nadrágom gombolja,

közben halkan suttogja,

hogy ö menyire is mohó.

Rúzsos, szép száját nézem,

izzó tekintetét magamba vésem;

torka egy tüzes kohó.

 

Ahogy nézem rúzsos száját,

kiélvezem minden báját:

vérében van a szenvedély

Mondta, mindenre képes,

egyáltalán nem szemérmes

és nem kell neki engedély.

 

Karomból az ágyra dobtam,

sötétben lassan belé hatoltam,

sikítozott, dobálta a fejét:

Ohh ez jó, ne hagyjam abba,

beteríti a gyönyör habja.

Lehűtötte teste hevét... 

Tüzes éjszaka

Lassan vetkőztetni kezdtem
Elűztem egyből rossz álmát
Lassan vetkőzni kezdtem
Elűztem egyből rossz álmát 
Mielőtt elmegyek innen
Elveszti angyal szárnyát

 

Párnák közt lángra gyúl Kármen
Kezem bontja ki övét
Párnák közt lángra gyúlt Kármen
Kezem bontja ki övét
Nyelvemtől sikolya harsan
Eltakar minket a sötét

 

Átadom testem e nőnek
De csak kölcsönbe kapja
Átadtam testem e nőnek
De csak kölcsönbe kapta
Nem kell a szerelem tenger
Szívem füröszti kalandok patakja

 

 

Éjjel alattad tocsog az ágy,
Ruhámat téped, mert elragadt a vágy.
Bőrömet vájja tíz köröm,
Mikor virgonc nyelvem beléd döföm.

 

Ahogy végig nyalom a testedet,
Úgy megmérgeztem a lelkedet.
A gyönyör bájitalát lenyelted rég,
Nem tiltakozol hadd jöjjön a vég.

 

Nyelvem forog körbe, körbe,
Combod szorít, hogy még ne legyen vége.
Tüzes testeddel ajkaimat égeted,
Tudod jól, én vagyok a végzeted.

 

Félénk tested mindig megkapom,
Mi jó neked azt csak is én tudom.
A vágy és erkölcs megütközött,
Négyszer remegtél bele a karjaim között.