GubaSandor blogja
Keresztanyu emlékére:-(((
Pár napja már nem dobog e szerető szív,
most már hiába várjuk többé nem hív.
Nincs már velünk, bánatunkban a szívünk megszakad,
Szívünkben minden szép emlék örökre megmarad.
Ő már egy szebb helyen van, hol nincs bánat és fájdalom,
a menyország kapujában, a lelkét most már átadom.
Bármmerre is jársz most, érezd fogjuk két kezed,
E sorokkal búcsúzom, az isten legyen már veled...
válasz vers
Az élet: az csodás.
A boldogság: varás.
A lélek: gyötrelem.
A szerelem: mesés lehet
A nap: melegséget adhat
Az út: a szerelemhez futhat
A valóság: nem túl biztató
A sír: nem neked való.
A bánat: elfelejthető.
A szív: szeretet eső
A lány: az ki téged szeret
Az isten: csak te lehetszJ
Az emberek: nem ismernek
A barátaim: elismernek
A többiek: kit érdekelnek
S te: te vagy itt a lényeg
A pillanat: felejthetetlen
A remény: nem esélytelen
Az ész: az egyetlen fegyvered
S a tény: hogy okos vagy nincs mese.
A kép: felejthetetlen
A tudat: megmenthetetlen
A halál: azt felejtsd el gyorsan, neked élnek kell
Mert én azt mondtam: szeretlek
válasz
Ha érdekel titeket leírom azt a verset amit a lány írt a búcsúversemre...
Búcsú...
Az élet: mely összedőlt, mint egy káttyavár.
A boldogság: mely elszállt, mint egy kismadár.
A lélek: mely szürke lett s üres, mint a hold.
A szerelem: mely elmúlt s vele minden mi volt.
A nap: mely fölégette fáradt szívemet.
Az út: mely végre a túlvilágra elvezet.
A valóság: mely nem más, mint a halál.
A sír: mely tárt karokkal rám vár.
A bánat: mely lelkemre madárként ráröpül.
A sztív: mely mindenkitől menekül.
A lány: kit nem feledek el soha.
Az isten: ki hozzám ilyen mostoha.
Az emberek: kik nem ismernek mégis elítélnek.
A barátaim: kik szeretnek és velem félnek.
A többiek: kik mitsem tudnak az egészről.
S Én: ki erőt merítek a reményből.
A pillanat: mely tönkretette életem.
A remény: kihez nyújtom két kezem.
Az ész: mely gondolkodni képtelen.
S a tény: hogy életem reménytelen.
A kép: mely arcom előtt feldereng.
A tudat: mely mindenen csak elmereng.
A halál: mely mentsváram lesz énnekem.
De miért? mindig csak ezt kérdezem...
Guba Sándor
2000. január
röviden...
Röviden leírom mit érzek irántad,
Jöhet most már bármi csak téged imádlak.
Nem kérek sokat tőled, csak annyit, hogy szeress,
S bármerre is jársz, mindig engem keress.
Guba Sándor
1999. május