Giuditta blogja

Zug a tenger, víz hordja hullámod.

Hánykolódsz a tetején.

Itt nincs kérdés, köpöd magadból

Mit gyomrod már nem bír.

Vagy le nyúlsz torkodon.

Ne alázd magad csak légy

Az ki vagy, víz tetején.

Menj tovább, ne torpanj

Célod látod, ne félj!

Tenger zug most távol tőled,

Hallod a hangot, hegy tetején.

Táncuk habzik, fröccsen szádon a lé.

Körbe nyal a létezés.

"Az emberek többsége, nem veszi észre, mi az orra előtt van és azt sem, ami azon túl létezik."

"Boldogságot és fiatalságot keresel az életben! Akkor teljen meg szeretettel szíved, mosollyal arcod, mert ez az egyveleg, átsegít minden nehézségen."

"Élvezni az életet, mint elégetni"

"Higgy magadban! Ha a vidámság elrepült tőled, menj tovább és töltsd meg lelked jó kedvel, cselekedj, beszélj úgy, mint mikor boldog pillanatod élted! Ne feledd!, többször megélted."

"A tudatalatti nem mérlegel úgy, mint a tudatos elme. Ő alkot!"

"Figyelj a most-ra, vagy az idő rabjává válsz és azt veszed észre, hogy lejárt!"

"Tűzben égő! Ahol a vágy mindig ott van, álom és zivatar, de a fény mindig utat mutat."

"Idő mi gyorsan halad!
Nem rég, lázas készülődés volt bennem, mi zárt egy szakaszt. Ballagtam felelősséget vállalva, élet küszöbét kóstolgatva. Most gyümölcsöm indul az úton, stafétabot átadva. Könnyem büszkén vállalva! Utad kísérem, vállam neked mindig szabad!
Kincsemnek Anya!"

Öszí szüret hozott a földre

Betakarítás volt az üdvözlésem.

Pihenni tért a táj én fejlődhetek,

Téli hóban erőt gyűjthetek.

Csodálom a tavasz virágos ruháját,

A látvány a szívemet szórakoztatta.

Apámat is eltemettem, hogy ő fentről óvja lépteimet.

Cseperedtem évről évre, hogy az álmaimat megélhessem.

Tettem amit kellett , hogy célom elérjem.

Valóság lett a gyümölcse.

Szememből néha tükröződött a nyári zápor,

de mindig láttam a szép virágot.

Utamat időnként gaz lepte el,

de én a megtorpanás helyett a gyomlálást követtem.

Mentem én a hegyre fel, de volt a lejtőn gurultam le.

Nem riadtam meg felálltam, hogy a csúcsra érjek.

Utamon megtanultam a leckét,- haladj kitartóan.

Csatlakoztak a menetben és volt elszakadtak tőlem.

Neveltem a virágot, kitéptem újra műveltem.

Így szebb virág lett a tükörképem.

Szívem alatt szív dobogott megszületett életem legszebb gyümölcse.

Ki igaz boldogságot hozott a földre.

Utamat csiszolatlan gyémántként kísérte.

Megtanított a jóra, örök szeretettre.

Egymást csiszolva indultunk a hegytetőre.

Lelkét virág oltalmazta fákat ültetett.

A gyökerek erősen kapaszkodtak a földbe, új virágot hoztak.

Ránézel és mosolyt csal a szívedbe, kitartás van a lelkében.

Körülötte boldogság terem, a jóság sugárzik egész lényében.

A legszebb ajándék mit élet adhat, erős kötelék mit megkaphattam.

Anya és lánya együtt ünnepelnek, egymást erősítve jutnak a fellegekbe.

Köszönöm, hogy vagy nekem!

Verőfényes napsütés,hívogató hangja,lábaimat sétára invitálja.Mi is lehet szebb helyszín mint a Balaton part.
A helyszín kiválasztásánál Almádi lett a dobogós helyezett.Partra érve célba veszem a kikötőt és a mellette elterülő ligetet.
A part mentén üres padok hívogatnak,hogy leüljek és a lelkemmel foglalkozzak.A víz felszíne finoman fodrozódik a közeli strand kellemes ricsajt áraszt.A part mentén egy-két horgász kitartóan várja, hogy a horogra akadjon egy víziállat.Középtájon egy-egy vitorla ,szél híján horgonyt dobva.A túloldal halovány kékes-szürke mivoltja a szemet nyugtatja.A fák csöndesen figyelik a tájat és minden mi előttük suhan.Felhő szinte alig borítja az eget.Zöldellő dombok,fák közül kukucskáló házikók.Így ülök egyedül egy padon.Gondolataim szinte elszálltak, teljes a nyugalom. Néha elsuhan előttem egy bicikli vagy egy-egy ember de lépteit nem hallom meg.Két kis fürtös lányka dallal ajkukon tipegve teszik meg útjukat.Nagymama és unoka vidáman figyelik mit a víz alatti élet megmutat.Egyszer csak magányomat egy veréb csapat oldja fel.Körém gyültek csicseregnek,viháncolnak a földről csipegetnek, táncot járnak.Jó volt figyelni vidám nászukat.Körülöttem gyűrűt alkotva megmutatták,lehet egyedül vagy de sohasem magányosan!

Giuditta

Tegnap éjjel míg én aludtam,az ablakon berepült Drakula háziállata.Korán reggel félig csukott szemmel botorkálok a konyhám felé,hogy elkészítsem az ébresztő kávém.Csörömpölök teszek veszek és mikor megfordulok elém tárulkozik a horror.Denevér pajti ki sokkal rémültebb mint én,amit persze cáfolnék, korzózik fejem fölött.Ilyedten fedezékbe vonulok a pult mögé és miután első rémületemen sikerül úrrá lenni,kuszva próbálom a konyharuhát a kezem közé venni.Szándékom a következő,-fejemen a konyharuhával /minek semmi logikája/,sprintelni a fürdőszoba falainak biztos hátterébe.A gondolat tetté alakult és mint a szélvész török előre.Az ajtó zárul a hátam mögött,azon túl denevér barátunk.Ruhába öltöm testem,ajton kikukucskálva a bejáratot veszem célba.Szomszédomat határtalan csengetéssel ébresztem,hogy megfogja rémült pillanatnyi állatomat.A helyszínre visszatérve bör egerem alvásra tért a függöny redőiben,itt jól álcázta magát,de a mi szemünket nem tévesztette meg.Kedves szomszédom mint állat befogó törölközővel kezében támad állatunkra,hogy szabadságot adjon az önként vállalt börtönéből.Az erkély talaján állatunk rájött,hogy a szabadság sokkal jobb így elrepült a fák közé és folytatta már szabadon az álmok útját.Ebben is van tanulság,ha magad választod börtönöd az ajtón túl van szabadság és ha magadtól nem is jössz rá,ha kiraknak,akkor válaszd a repülés határtalanságát,minthogy vissza térj a ketrecedbe.

Giuditta