Giuditta blogja

Hajrá Magyarok, kik rég fogtatok össze,

Kik mástól várjátok üdvözlésetek.

Hol Boldogasszony Anyánkhoz fohászkodsz,

Hol István Királyban bíztunk eleitől fogva,

Ozt Rákóczi Nóta meg mondja

 „  Jaj, országunk, jószágunk,

De főképpen mi magunk    

Mint nyavalygunk;    

Az idegen nemzetségnek

Rabjai vagyunk.”

Most zengjük dalunk:

„Isten áld meg a Magyart”

Jókedvet és bőséget vársz, de lusta vagy!

Gyűlölködsz és szitkozódsz, de tenni nem akarsz!

Vársz és köpködsz a virágot már nem látod,

Haragszol, mert utadban akadályoz, kerülnöd kell.

Harcolni már nem akarsz,csak vársz

„Hozz reá víg esztendőt

Megbűnhődte már e nép  

A múltat s jövendőt!

Rég volt harcos e nép, rég fogott már össze,

Lecsenget a régi dal, hol

„Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!

Új dalt írj a szívedbe

Melytől áldás lesz a lelkedben

Harcolni lennél képes!      

Hol az egyén nem érdekes

Az összkép a lényeges.

Feled már a régi dalt,

Szádra ne vedd, mert harcolnod kell újra,

Légy hát honfoglaló régi mezőn.

Védd meg hazád, hisz itt születtél

Otthonod Kárpátok szent bérce!