Giuditta blogja
Gondolatok"Köd"
Attól, hogy furcsán néznek rád, még nem jelenti azt, hogy benned van a hiba. Nem kell mindenhol beszélni, hiszen van, hol nem értik mit mondasz. Ez nem a te hibád csak adott „Tag” nem áll a fejlődés azonos fokán. Mindenki eldöntheti, hogy „Ködben él” vagy a „Ködben vezet” A „köd” jó akkor, ha életed kormánya mögé ülsz és teszed a dolgod, mivel a köd előbb vagy utóbb biztos, hogy felszáll. „Ködben élni” sok szempontból rosszabb, mivel az életedet borító köd lehet, hogy sohasem tűnik el. Ha reggel alig bírsz kikászálódni az ágyból, vagy este nem úgy fekszel le, hogy várod a másnap reggelt, ha nincs benned lelkesedés és mozgásod vontatott? A létezésed inkább csak vegetálás, mint valódi élet. Életedből hiányzik az elégedettség érzése, talán Állj meg és gondold újra. Vállald a „Ködben vezetést” és a kockázatot. Igaz nem látod az út végét, de a gázpedálra lépve esélyt adsz kikeveredni a sűrű ködből. Figyelj mert az idő mindig halad!!!!!
"Helyesen beszéljünk"
Mai nyugati civilizációnkban, megfigyelhető a szóhasználatunk. Mennyire élet igenlő vagy sem. Teteink felé miként állunk, beszélgetés soron megfigyelhető gyakran használt kifejezés a „muszáj” .
Mit is sugall: előírást, kötelezettséget, valamivel tartozást.
Gondolkodj hányszor hallod, vagy hányszor gondolod te magadban, hogy neked ezt vagy azt: „muszáj, volt megtennem”!....?
A kérdés: Ki kényszerített?
Gondolkozz, kevés igazi muszáj, van életünkben. Enni, inni, lélegezni.
A tetteinkben a valóság tekintetében: én eldöntöttem, én választottam. Hol van itt a muszáj? Gondolataidban rajtakapod magad, hogy ezt muszáj volt megcsinálnom vagy mondanom valamit, gondold újra.
- Én választottam vagy én ezt eldöntöttem.
Így teljes felelősséget vállalhat az ember a tetteiért. Így lehet kellemes is, még akkor is, ha éppen nem azt csinálsz, amit szeretnél. A muszáj tekintetében nincs semmi kellemes. Nem mindig azt választom, amit a legjobban szeretnék, időnként lemondok arról amit a legjobban szeretnék, annak érdekében, hogy cserébe elérjek egy másikat. Mindenesetre a választásban és a döntésben felelősséget vállalok, ura vagyok önmagamnak, teljes egészében én vagyok.
A muszáj- helyzettel: Lehet panaszkodni, szenvedni akár megsérülni is miközben a köveket hordod a hátadon, de viszed tovább…
A választottammal nem tűnik el a kő, de elképzelt kezdetleges kerekekre rakhatom minek a tetején ülök és tudom, hogy bármikor leszállhatok.
Arckifejezés megváltozott, szabaddá vált a mosoly.
Te döntésed felelősséget vállalsz vagy áttestálod másra-, avagy élsz, vagy halsz ebben a létezésben? Próbáld fel az inget!!!
Ébredés.
Ráébredés a kivülre.....
Ráébredés a belülre........!
Kívül ott a rét, az a rózsalugas a sárga virágok az a fa...Képzeld, hogy az a fa vagy...Magas vagy , dús lombú a világosabb háttérből kiugró, sötétzöld árnyalatú.Elfogadod a szél harcát, örülsz a víz érintésének a nap szikrázik a gerincen, hold is világit feletted.Mitől félsz? Megélni az érzést, vagy elengedni a szenvedést?Mit már megszoktál,és ha fáj is ,de az a tiéd, mit az agy diktál.innen ahol állsz, egyetlen olyat sem látsz, amilyen te vagy
Szeresd egyedinek látni magad......!
Benned él.
Benned mi csenget tanúként kiált fel az égre.
Éli veled mit más nem érthet.Lép is ha kell, időnként pislog a lét felett.Átkarol halkan csendben, füledbe súgja,Mit a te léted kizengett, majd feledted.Ösvényen ő veled rajzol,Múltad útja, dermedt értelmed átkarol.Jövőt tanúpadja rajzolja betűben papírra írja.Szíved a tanú lakja halkan,Ki szót kér majd kiállt, gyötrelmed mentette.Te halkan csendben temetted.Most ül lelkedben hangtalan,Figyeli miként habokban újra éledezel,Lépted újra életre kel.Tükröt állít, ő látja félelem tetted vakítja,Majd ernyed.Játékodtól örömarca átmelenget.A tanú tudja, harcolni élvezet felkelned,Életed újrazengett.Morajlás
Zug a tenger, víz hordja hullámod.
Hánykolódsz a tetején.
Itt nincs kérdés, köpöd magadból
Mit gyomrod már nem bír.
Vagy le nyúlsz torkodon.
Ne alázd magad csak légy
Az ki vagy, víz tetején.
Menj tovább, ne torpanj
Célod látod, ne félj!
Tenger zug most távol tőled,
Hallod a hangot, hegy tetején.
Táncuk habzik, fröccsen szádon a lé.
Körbe nyal a létezés.