Giuditta blogja

Attól, hogy furcsán néznek rád, még nem jelenti azt, hogy benned van a hiba. Nem kell mindenhol beszélni, hiszen van, hol nem értik mit mondasz. Ez nem a te hibád csak adott „Tag” nem áll a fejlődés azonos fokán. Mindenki eldöntheti, hogy „Ködben él” vagy a „Ködben vezet” A „köd” jó akkor, ha életed kormánya mögé ülsz és teszed a dolgod, mivel a köd előbb vagy utóbb biztos, hogy felszáll. „Ködben élni” sok szempontból rosszabb, mivel az életedet borító köd lehet, hogy sohasem tűnik el. Ha reggel alig bírsz kikászálódni az ágyból, vagy este nem úgy fekszel le, hogy várod a másnap reggelt, ha nincs benned lelkesedés és mozgásod vontatott? A létezésed inkább csak vegetálás, mint valódi élet. Életedből hiányzik az elégedettség érzése, talán Állj meg és gondold újra. Vállald a „Ködben vezetést” és a kockázatot. Igaz nem látod az út végét, de a gázpedálra lépve esélyt adsz kikeveredni a sűrű ködből. Figyelj mert az idő mindig halad!!!!!

Mai nyugati civilizációnkban, megfigyelhető a szóhasználatunk. Mennyire élet igenlő vagy sem. Teteink felé miként állunk, beszélgetés soron megfigyelhető gyakran használt kifejezés a „muszáj” .

Mit is sugall: előírást, kötelezettséget, valamivel tartozást.

Gondolkodj hányszor hallod, vagy hányszor gondolod te magadban, hogy neked ezt vagy azt: „muszáj, volt megtennem”!....?

A kérdés: Ki kényszerített?

Gondolkozz, kevés igazi muszáj, van életünkben. Enni, inni, lélegezni.

A tetteinkben a valóság tekintetében: én eldöntöttem, én választottam. Hol van itt a muszáj? Gondolataidban rajtakapod magad, hogy ezt muszáj volt megcsinálnom vagy mondanom valamit, gondold újra.

- Én választottam vagy én ezt eldöntöttem.

Így teljes felelősséget vállalhat az ember a tetteiért. Így lehet kellemes is, még akkor is, ha éppen nem azt csinálsz, amit szeretnél. A muszáj tekintetében nincs semmi kellemes. Nem mindig azt választom, amit a legjobban szeretnék, időnként lemondok arról amit a legjobban szeretnék, annak érdekében, hogy cserébe elérjek egy másikat. Mindenesetre a választásban és a döntésben felelősséget vállalok, ura vagyok önmagamnak, teljes egészében én vagyok.

A muszáj- helyzettel: Lehet panaszkodni, szenvedni akár megsérülni is miközben a köveket hordod a hátadon, de viszed tovább…

A választottammal nem tűnik el a kő, de elképzelt kezdetleges kerekekre rakhatom minek a tetején ülök és tudom, hogy bármikor leszállhatok.

Arckifejezés megváltozott, szabaddá vált a mosoly.

Te döntésed felelősséget vállalsz vagy áttestálod másra-, avagy élsz, vagy halsz ebben a létezésben? Próbáld fel az inget!!!

Benned mi csenget tanúként kiált fel az égre.

Szólamra hív szívem,

Hegedű sír érted.

Belém költözött érzés

Nyugtalanul édesíti szám szélét.

Mi nyílik feléd!

Cseppenként itatja ajkad.

Lelked zuhatagát,

Felhő fölé repíti,

Hol táncra perdül,

Mi benned ült,

Villámként száll el,

Mi szívedre terült.

Felhőben írod ki záporod,

Mitől szétfoszlik,

Mi kérdés volt.

Táncolsz, ruhád eldobod.

Meztelen tested,

Dallam zihált létezés,

Átengeded az érzést.

Hol vonó szíveden szól,

Billentyű most sírva dalol.

Szád egyre csak nevet,

Ének átkarol.

Új szenvedély léptedben ragyog.

A semmi rezdült így enyhült.

Kimerült szíved új hangon

A mindenben zakatol.

Ó képzetem, mitől fagyott léptem?

Mosolyt arcomra csal létem.

Bontsd le aranynak hitt arcom,

Mit félelmem alkotott,

Rozsdás lelkem fényesre csiszolt.

Kitárom szívem az újnak,

Lepereg az álarc,

Nap átjárja rozsdás arcom,

Szeretlek mint magam.

Mit tagadjam,

Mit is szóljak,

Miért is

A szótenger?

Nem akarom, hidd szavam

A rozsda is pereg hangtalan.

Én ülök, hallgatag

Az álarc csendben alábbhagy.

Ott vagyok én melletted.

Én vagyok, nem Te.

Én gyökerem,

Te fényed virágba bont.

Karom tárom, most zuhanok,

Hegyem felett szárnyalok.

Szememről a rozsda lehullott,

A virág illatban nyílott és nem képzelet.