Giuditta blogja

Attól, hogy furcsán néznek rád, még nem jelenti azt, hogy benned van a hiba. Nem kell mindenhol beszélni, hiszen van, hol nem értik mit mondasz. Ez nem a te hibád csak adott „Tag” nem áll a fejlődés azonos fokán. Mindenki eldöntheti, hogy „Ködben él” vagy a „Ködben vezet” A „köd” jó akkor, ha életed kormánya mögé ülsz és teszed a dolgod, mivel a köd előbb vagy utóbb biztos, hogy felszáll. „Ködben élni” sok szempontból rosszabb, mivel az életedet borító köd lehet, hogy sohasem tűnik el. Ha reggel alig bírsz kikászálódni az ágyból, vagy este nem úgy fekszel le, hogy várod a másnap reggelt, ha nincs benned lelkesedés és mozgásod vontatott? A létezésed inkább csak vegetálás, mint valódi élet. Életedből hiányzik az elégedettség érzése, talán Állj meg és gondold újra. Vállald a „Ködben vezetést” és a kockázatot. Igaz nem látod az út végét, de a gázpedálra lépve esélyt adsz kikeveredni a sűrű ködből. Figyelj mert az idő mindig halad!!!!!

Mai nyugati civilizációnkban, megfigyelhető a szóhasználatunk. Mennyire élet igenlő vagy sem. Teteink felé miként állunk, beszélgetés soron megfigyelhető gyakran használt kifejezés a „muszáj” .

Mit is sugall: előírást, kötelezettséget, valamivel tartozást.

Gondolkodj hányszor hallod, vagy hányszor gondolod te magadban, hogy neked ezt vagy azt: „muszáj, volt megtennem”!....?

A kérdés: Ki kényszerített?

Gondolkozz, kevés igazi muszáj, van életünkben. Enni, inni, lélegezni.

A tetteinkben a valóság tekintetében: én eldöntöttem, én választottam. Hol van itt a muszáj? Gondolataidban rajtakapod magad, hogy ezt muszáj volt megcsinálnom vagy mondanom valamit, gondold újra.

- Én választottam vagy én ezt eldöntöttem.

Így teljes felelősséget vállalhat az ember a tetteiért. Így lehet kellemes is, még akkor is, ha éppen nem azt csinálsz, amit szeretnél. A muszáj tekintetében nincs semmi kellemes. Nem mindig azt választom, amit a legjobban szeretnék, időnként lemondok arról amit a legjobban szeretnék, annak érdekében, hogy cserébe elérjek egy másikat. Mindenesetre a választásban és a döntésben felelősséget vállalok, ura vagyok önmagamnak, teljes egészében én vagyok.

A muszáj- helyzettel: Lehet panaszkodni, szenvedni akár megsérülni is miközben a köveket hordod a hátadon, de viszed tovább…

A választottammal nem tűnik el a kő, de elképzelt kezdetleges kerekekre rakhatom minek a tetején ülök és tudom, hogy bármikor leszállhatok.

Arckifejezés megváltozott, szabaddá vált a mosoly.

Te döntésed felelősséget vállalsz vagy áttestálod másra-, avagy élsz, vagy halsz ebben a létezésben? Próbáld fel az inget!!!

Hideg téli este karjaidban melegszem,

Lelked tüze melegíti szívem, kezed simogat

Arcom édesíted, egyre lejjebb érzem érintésed.

Itt-ott megállsz, érzem, miként lépsz egyre beljebb.

Testem égeti a vágy, tüzed egyre jobban zihál,

Bennem lélegzel, ajkad számra tapad.

Nyelvünk ízleli a kéj mámorát,

Szenvedélyes lüktetésben testünk eggyé vált.

O elillant most hegedű sír, szívemben emlék maradt.

Újra húzza dallam, jégbe fagyva ördögi tánc lelkem járja.

Tüzes léted magadba zártad, száműztél magányod fel ne kavarjam.

Karámba zárt létezést a félelem lakja.

Kimondatlant, a semmi uralja.

Testem reszket megtorpantam, fámon levél nem maradt.

Érzést csendben szegtem, majd eltemettem,

Arcom rejtem, hogy te fel ne ismerd.

Ott maradtál lelked még most is zihál,

Agyad léte túlkombinál szívem hangját zároltad,

Most mégis érzem kezed táncát, lüktet létem karodba zártál.

Szívemben él mit adtál, szemem a földet áztatja már,

Újra élem a hideg téli éjszakát,

Hol a napkorong te voltál.

Élem én a múlt harangját, szemem fénye előre lát,

A dallam érted kiált, hol az érzés újra élni kíván.

Melytől szád a számban táncol,

Test a testben harcol,

Lelked lelkemben átkarol.

Létért kiált a hold, mit csillag rajzol,

Hol a madár hangja újra dalol,

Szólj hát zene fülem éhes,

Szívem kiált fel az égre,

Dallamot te játszhatod, mitől szívem újra zakatol.

Ráébredés a kivülre.....

Ráébredés a belülre........! 

Kívül ott a rét, az a rózsalugas a sárga virágok az a fa...Képzeld, hogy az a fa vagy...Magas vagy , dús lombú a világosabb háttérből kiugró, sötétzöld árnyalatú.Elfogadod a szél harcát, örülsz a víz érintésének a nap szikrázik a gerincen, hold is világit feletted.Mitől félsz? Megélni az érzést, vagy elengedni a szenvedést?Mit már megszoktál,és ha fáj is ,de az a tiéd, mit az agy diktál.innen ahol állsz, egyetlen olyat sem látsz, amilyen te vagy

Szeresd egyedinek látni magad......!

Benned mi csenget tanúként kiált fel az égre.