Sorsok,szerelmek,elmélkedések

A téma talán hétköznapinak tűnik és ezerféle sztori fellelhető róla,mégis úgy érzem megosztom a gondolataimat róla.

Nos,kezdhetném azzal mennyi különbség vagy hasonlóság van a két emberi kapcsolat között,de az sokáig tartana és elég unalmas lenne. :)
Szóval kezdjük ezzel:

-Hol húzódik a határ barátság és szerelem között?

Erre persze mindenki gondolkodás nélkül rávágná,hogy a szexnél.
Oké, a legtöbb esetben helytálló ez a megállapítás de manapság kezd nem ilyen egyszerűvé válni a dolog.
Kislányként természetesen hittem a hercegben,bár sosem szőkének képzeltem és a fehér ló se szerepelt az álmaimban.
Azóta felnőttem és a határok tényleg elmosódtak.
Egyre több filmen feszegetik ezt a  témát és közben számtalan kérdés vetődik fel bennem. A hol a határ az egyik.
Régen tényleg a testiség hiánya illetve megléte jelentette a döntő különbséget. Végülis ki az aki lefekszik valakivel,akivel csak barátságban van? Hidd el,nem voltak régen se kevésbé szorosak a barátságok és mégis valahogy volt egyfajta távolságtartás.
Ma inkább az érzelmi közelség mélysége jelentheti az ún. határt.
Napjainkban a barátaink mindent tudnak rólunk,belefolynak az életünk szinte összes területébe és sajnos így néha arra érdemtelen személyek is túl közel kerülnek hozzánk. Az ilyen barátok valójában nem is a barátaink,csak szükségük van néha ránk ha segítségre,pénzre vagy egy kis lelki fröccsre vágynak. Kár,hogy sok ember ilyen manapság. :(
Nah,de létezik ellenpélda is. Az igazi barátok félszavakból megértenek minket, ismerik a fura szokásainkat és akkor is mellettünk állnak ha épp nem vagyunk jó passzban vagy valamit elszúrtunk. :)

-Ha az érzelmeink mélysége jelenti a határt,akkor létezik egyáltalán határ?

Létezik és ezt jól példázza a vonzódás kifejezés.
Ez a szó egyszerre juttatja érvényre a nemi identitást és azt ha valaki megismerésére ellenállhatatlan késztetést érzünk.
Mindkettő egyfajta húzhat határt két ember közé.
Pl: ha egy férfi meleg,akkor kizárt dolog hogy többként tekintsen egy nőre mint barátra v. egy férfi találkozik egy nővel,vonzónak találja és szívesen megismerné ellenben a nő nem vonzódik hozzá

-A vonzódás tehát a megoldás mindenre?

Nem. Régen talán így volt,mivel a vonzódás az előfutára egy szerelmi kapcsolatnak. Ha vonzódsz valakihez,előbb-utóbb vágyat is ébreszt benned és az elvezethet az ágyig,de a szerelemhez ugyanúgy lelki közösség kell mint a barátsághoz. Napjainkban ezért szaporodtak meg a barátságból lett szerelmek és talán hosszú távon ezek tartósabbak is tudnak lenni. Nekem is volt egy ilyen kapcsolatom,ami pont ezért volt nagyon mély és intenzív számomra. Végül úgy 8 hónap után különváltunk. Visszanézve úgy tűnik,ő inkább tekintett a barátjának mint a nőnek akit szeret. :S
Azóta megfogadtam,hogy soha többé barátságból szerelem!!

-És a filmek,amikben a szereplők úgy indulnak hogy csak barátok lesznek és néha szexelnek aztán meg mégis kapcsolat lesz a vége?

Baromság. Szinte a megfogadás pillanatában látni lehet rajtuk,hogy márpedig ez nem csak arról fog szólni. Példának említeném a Csak szexre kellesz és a Barátság extrákkal című filmeket. :) Le lehet persze fektetni a szabályokat ahogy Emma tette, vagy a csalódások okán beinteni az érzelmeknek ahogy Dylan és Jamie csinálták. Bármit ki lehet számítanod előre,de a szerelmet nem kalkulálhatod ki!
Anno egyik osztálytársam,amikor sulit váltottam és hozzájuk kerültem előre megmondta hogy Jared és köztem lesz v.mi.
Akkor nevettem az egészen és azt mondtam: Max. barátok leszünk! :)
Ki akartam kalkulálni a szerelmet és erre tessék: beütött!

-Szóval akkor nem tartod lehetségesnek a barátságot férfi és nő között?

De lehetségesnek tartom. Vannak férfi barátaim és jól érzem magam velük,de kapcsolatba egyikkel se kezdenék. :)

-Ezek szerint akkor veled soha nem fordult még elő,hogy valamelyik barátoddal "extrák" is lettek volna?

Ááá,most megfogtál. :$ No comment.

-Jelenleg hogy viszonyulsz a barátsághoz és a szerelemhez?
Mi a véleményed mennyire tartósak? Melyik mellé tennéd le a voksodat?

A barátságot (ha igazi!) nagyszerű dolognak tartom. A szerelem más tészta,sokkal törékenyebb viszont sokkal gyönyörűbb is tud lenni. Tartósság? Mi ez, a tej szavatossági ideje? :D
A viccet félretéve a barátságok köztudottan tartósabbak,mint a szerelmek. Viszont egyetlen barátság sem tud olyan élményekhez,érzésekhez és élettapasztalatokhoz juttatni mint egy párkapcsolat!
A barátaim fontosak számomra,de a voksom a szerelemé. ;D

Lassan  telnek a napok.
Szomorú mosollyal nézem a párokat az utcán,a kisgyerekes családokat a boltokban. Az ő világuk annyira más,mint amiben én létezem. Irigylem őket. :(
Látom ezeket az embereket és ambivalens érzelmek fognak el.
Egyrészről mosolyra késztet a boldogságuk,másrészről pedig arra emlékeztet ami az én életemben is megvolt és arra ami ki fog maradni.
Az én életem is alakulhatott volna úgy ahogy az övék.
Megtalálták a társukat és boldogok. Gyerekekkel vagy anélkül,de ott vannak egymásnak és szerethetnek.
Tudom nekik is megannyi gonddal kell szembesülniük,de abból a szempontból jobb helyzetben vannak hogy van kire számítaniuk. Rólam ez nem mondható el. :(

Az eltelt néhány hét során szinte végig csak aggódtam.
A nagymamám még mindig kórházban van és aggódok Jared bátyja miatt is. Daganata van és nem túl sok ideje van hátra.:'(
Jared-del nem sokat beszélünk msn-en,ha pedig igen akkor a bátyja állapotáról. Félek. Igyekszem mellette állni,mert nagyon fontos nekem a családja. Ő nemkülönben. :)

Az ünnepek gondolatától is borsódzik a hátam.
Aggódok mindkét betegért,miközben napról-napra azzal szembesülök mennyire egyedül vagyok.
Ezt a fajta hiányérzetet semmilyen ajándék vagy pénz sem tudná megszüntetni. Szeretnék hacsak néhány percig is,de Jared-del lenni! Azt hiszem erre gondolnak házasságkötéskor az emberek,amikor megfogadják hogy jóban-rosszban egészségben-betegségben együtt,egymás támaszai lesznek.
Már nem tudom minek nevezhetném az érzést,ami hozzá fűz.
De itt leszek,számíthat rám!

Ajándékom idén is a magány az ünnepekre! :((

Az elmúlt időszak nehéznek bizonyult minden szempontból.
Kilátástalannak tűnt az egész élet,túl nehéznek és az volt az érzésem hogy UFO vagyok a többi ember között.
Még csak 1-2 napja jöttem rá mi volt a gond. Negatív rezgéseket bocsátok ki! A szavaimmal és a tetteimmel bevonzom a rossz dolgokat és a fájdalmat okozó történéseket.
Azt hiszem az eddigi életemben is pont a pesszimizmusom gátolt abban,hogy boldog legyek. Belegondolok mennyi mindent nem próbáltam +,mert azt hittem nem sikerülhet. :( Vagy nézzük a párkapcsolatot. Egy visszahúzódó,sérülékeny lány természetesen inkább a hasonlóan visszahúzódó és fájdalommal teli fiúkat fogja vonzani. Ha kiegyensúlyozott lennék,valószínűleg hasonlóan kiegyensúlyozott társra lelnék. :)
Szóval újjá kell teremtenem magam,de persze nem a régi élet romjain. Úgyhogy úgy döntöttem, a verseimben kifejezésre juttatom majd a régen megélt érzéseket,zakkantságokat és közben lassan,fokozatosan elindulok a vidámabb úton. A múltnak hagyom a fájdalmat,csalódást,a magányt és a démonjaim.

A múlté lesz az is ami Jared-hez húz. Az október 7.-ei találkozásunk után minden megváltozott. Rájöttem mennyire sokat adok én neki és hogy mindezért cserébe csak frusztrációt és csalódottságot kapok. :S Soha többé nem megyek a közelébe. Ez az egész játszadozás csak a pokolt készítené elő nekem,vagyis megint SBO-n találnám magam infúzióval + ilyesmi.
Szóval döntenem kellett hogy megpróbálok kihozni v.mit az életemből vagy gyenge kislányként viselkedek.
Ezúttal úgy döntöttem a múltat emlékként kezelem vagy még inkább nem is gondolok rá. Elfogadom,hogy tökéletlen vagyok és ez így van jól. Megtanulom mindazt ami az életemet előremozdítja.

A következő bejegyzéseim folyamán mindig 1-1 témát dolgozok fel. Mindazoknak ajánlom akik szeretnének sikeresebbek és boldogabbak lenni. Együtt azt hiszem könnyebb lesz végigmennünk az úton! :D

Pénteken történt. Este 9 körül kiszöktem a házból,hogy találkozzak vele. Msn-en beszéltük meg a talit Jared-del. Azóta sem tudom,miért mondtam rá igent. :S
Nehezen jutottam ki. Az ablakon kellett kimásznom aztán a kertünkben lévő kukoricáson kellett átvágnom. Végül a kerítésen átmászva kijutottam.
Nem mentünk messzire,csak ide a vasúthoz. A kedvenc padomra ültünk le és beszélgettünk + söröztünk. Na és persze elszívtunk néhány cigit. Elég barátian indult a közös esténk,de én belül már éreztem hogy nem marad így.
Mesélt arról hogy milyen volt a melója Pesten,mennyi lángost adtak el stb. Én beszéltem neki a gólyatáborról. Szóba került az új suli is. Aztán lassan egyre inkább el kezdett kérdezősködni az érzéseimről. Igyekeztem hazudni,de igazi hazugság helyett csak kifogásokat voltam képes kinyögni.(Mindig ő volt az egyetlen ember akinek képtelen voltam a szemébe hazudni.)
Igyekeztem távol tartani magamtól,de nem ment. Igyekezett minél közelebb kerülni hozzám. És nem csak fizikálisan hanem lelkileg is. Aztán egyszer csak megcsókolt. Persze nem hagytam magam,hanem igyekeztem eltolni. Ez viszont csak olaj volt a tűzre. A csók után igyekeztem jobb belátásra téríteni. Nem akartam még jobban széthullani. Azt mondta hogy nem csak úgy játékból hívott el + hogy az msn beszélgetéseinknél olvasnom kellett volna a sorok között mert 1 dolog amit ír és egy másik amit belül érez. Igyekezett elfelejteni,de nem ment.
Szinte már már kimondta,hogy szeret de inkább magához ölelt.
Én pedig már képtelen voltam hazudni a szívemnek. Ezután még jó néhányszor csókoloztunk és tényleg úgy tűnt számomra,hogy végre a szívére hallgat és nem uralkodnak el rajta a félelmei.
Persze, naná hogy tévedtem! A múltja miatt én lettem megbántva. És úgy,hogy még csak nem is én voltam a téma hanem Zsu. Egy idő után az lett a fixa elképzelése,hogy engem is csak bántana és megalázna. Meg hogy szerinte találnom kell egy rendes srácot.
Oké,Zsu talált. Zsu-nak más kellett mint nekem és én nem vagyok Zsu!!! Nekem olyan mindegy,hogy Jared milyen. Olyannak szeretem amilyen,annak aki ő maga. Nem számít,hogy sokszor ő maga sem tudja milyen is. Bárki másnál rosszul reagálom le,ha megbánt. Ő akkor megbántott. :( Megbántott,mert azt mondta senki sem való hozzá.
És mit csináltam én? Ahelyett hogy hisztiztem volna,csak néztem bambán magam elé és azon agyaltam hogy mi lehet a gond.
Azzal nem tenne nekem jót,hogy figyelemmel kísérné a távolból a tanulmányaim. Hiába reméli hogy találok v.mi kedves srácot,mert inkább ásnám el élve magamat minthogy más öleljen át! Míg együtt voltunk este,próbáltam mindent eltárolni a pici kis agyamban. Apróságokat,mint hogy milyen a bőre,az érintése vagy a szemei. Mára alig maradt ezekből v.mi. :'(
Csak annyit kértem tőle,hogy csak akkor keressen ha szeret és én kellek neki.
Azt hiszem,többé nem fogom látni. :'(
De a pénteki, életem egyik legszebb estéje volt.
Még akkor is ha egyszerre volt a legszebb álom és rémálom. :)

Öregszem. Legalábbis holnap megint 1 évet ró rám az élet pluszban.
Ennek általában örülni szoktak az emberek,vagy nem? Akkor velem lenne a gond?! Semmi probléma nem volt,amíg Bella nem emlékeztetett rá. Vagyis lényegében volt,de nem hittem hogy még rosszabbá válik. Mára elviselhetetlen lett Jared hiánya.
Ha belegondolok abba hogy mi lesz,hát nem tudom kibírom-e.
Nehéz menet lesz. Bella is átjön és ahogy sejtem ajándékkal együtt.
Azt írta hogy nagyon jó meglepit talált ki nekem. :S
Szóval legalább miatta kötelességem igyekezni mosolyogni.
Igazából nem akarock ajándékot! Na jó,lenne egy aminek örülnék... A legnagyobb ajándék a Jared-del eltöltött idő lenne.
És ez az egyetlen,amit nem kaphatok meg. :(
Azt hittem az idő segítségemre lesz. Tudod,hogy majd egyszer csak képes leszek úgy élni az életem mint bárki. Reméltem,hogy a rémálmok,a könnyek eltűnnek majd. Utoljára az érettségi bizi átadásnál láttam. Azóta érzéketlen és üres vagyok,amit időnként felvált a fájdalom. Múlt péntek óta rosszabb lett. Darabjaimra kezdek hullani, egyedüllétre vágyom és a belső hideg is idegesítő.
Néha a lélegzés is nehéznek bizonyul.
Péntek este Vic elkísért a vonathoz. A lejárónál végre őszinte voltam vele. Úgy éreztem úgy a tiszta ha tudja, én még mindig Jared-et szeretem. Próbáltam úgy érezni iránta,de nem megy.
Ő pedig akkor mondta ki először úgy komolyan,hogy szeret engem. Azt mondta tud rám várni,hogy van időm és gondolkozzak.
Adtam neki 2 puszit,de ő visszahúzott és szájon csókolt. És elment.
Nem értem miért csinálja ezt! Szeretném ha boldog lenne,de én nem hozzá tartozom. Jöhet azzal,hogy úgy érzi neki + nekem dolgunk van egymással. Akkor én miért nem érzem?!
Már alig érzek v.mit. Nem érdemes rám várnia. Nem akarom hogy csak várjon és várjon és reménykedjen. A barátsága az egyetlen igaz dolog,ami még életben tart. Sosem szűnik meg bennem az űr,de amikor megnevettet mintha kissebb lenne az a feketeség.

Elkalandoztam az előbb. A lényeg,hogy ilyen állapotban kizárt hogy könnyek vagy apátia nélkül kibírom a másnapot. Bella az egyetlen aki miatt igyekszem azt mutatni,hogy "jól vagyok".
A nemsokára kezdődő gólyatábort meg szó szerint  túl kell majd élnem.

Az idő túl gyorsan múlik. Csak ez a hideg maradt számomra.
:'(