Vallomás

Vallomás


Egyedül jöttem hozzád,
nem rémlik hogy hívtál.
De el kellett mondanom már,
mennyire hiányoztál.

Egy meg nem élt jövő
várna rád velem.
fájdalmat hozna az idő,
de legalább a szerelem

mutatna irányt, nem pedig
mások buta önkényei.
Ha összekulcsoljuk kezeink,
utat mutatnak fényei

álmainknak, miket senki
nem vehet el tőlünk soha.
S ha sikerül mégis elveszteni,
meghalunk hát értük újra.

Ha szívedbe olvadok,
lelkem kulcsát adom.
Ha én lehetek a holnapod,
tied fölöttem minden hatalom.

Nem kell örökre, csak pár pillanatra,
maradjunk együtt még utoljára egyszer.
Ne félj, majd melletted maradva
nekem mindig ugyanúgy tetszel.