Gillham álmai

Vélemény
2009. február 11. 22:34

Egy barátomnak születésnapjára


Születésnapodra


Huszonkilenc éves lettél,
Visszanézel, hogy eddig mi mindent tettél,
Kiket szerettél, közülük kik állnak melletted,
Elfelejted, hogy régen örömöd miben lelted.

Huszonkilenc lettél, s siratod a múltat,
Még nem tudod, hogy az emberre az általa járt út hat.
Már botor módon úgy érzed minden remény elveszett,
Hogy egyszer reád találjon, ki igaz szívből szeret.

Csak nyisd fel szemed és lásd a valóságot,
Hogy ha akarnád, tucat férfi kérné el a számod.
Csak rajtad múlik, hogy megleld a boldogságod,
De úgy semmi nem lesz, ha otthon ülve várod.

Képes vagy a jókat mágnesként vonzani,
Rosszakaróidnak is kedvesen szólani.
Panaszkodsz önmagadnak, senki sem szeret?
Észre kell venned, hogy téged csak azt lehet.

Elég erős vagy hogy magad irányítsd
Sorsod folyamát mely egy szörnyű mederben
Féktelen, de egyedüli csillagként világít
A sötét rosszindulattól túlcsordult tengerben.

Elég szép vagy elbolondítani szíveket,
De nem mered, mert egyszer megcsalták a tiedet.
A legvadabb lehetnél, de úgy nem teljesülne álmod,
Gyengeként azonban nem leled majd a párod.

Lásd hát azt mivel a jelenben bírsz,
Ahelyett hogy otthon magányosan sírsz.
Ha kell, barátaidnak tárd ki lelked egykét szóra,
S ha közeleg az óra, menj velük vígadóra.

Az értékeid ismered, hogy melyik kell azt te döntsd el,
Próbáld meg szívvel, ha már nem megy erővel.
A mai nap érted van, rád mosolyogva ünnepel,
Boldog születésnapot, drága Alustriel!

2009. február 11. 22:20

A költészet felhagyása ellen...


Költőtársamhoz


Ahogy olvastam régen verseidet
mely megmozgatott mindeg egyes szívet
jómagam csak bámultam és irigykedtem csendben
nem érhettem utol... ez mozgatta a tollat kezemben.

Megannyiszor elvesztettem hitem
hogy költőként valamire viszem.
de mindig új lendületet adott
ha fülem egy új művedről hallott.

Azt mondod már nem megy olyan jól?
mégis úgy faragsz rímet a szavakból
mint senki más e varázslatos világban
hát most ne mentegetőzz a sirámban.

Költőként te is embernek születtél
hegyekre és lejtőkre teremtettél.
De a lejtő mélyéről szólva nincs jogod
azt mondanod hogy tollad nem fogod

többet használni mert ezzel
a többiektől egy kincset veszel el.
Ha hallgatsz egy hívő olvasódra
mutasd meg tudásod mesteri módra!