Gillham álmai

Költészet

Miért is nehéz a költészet?
Egyszerű, de csodás művészet,
mégis nem olyan nagy bűvészet,
toll, papír kell hozzá, s hű lélek.

Bárki képes gondolni szépet,
festeni egy gyönyörű képet.
Karc papíron, festői véset,
mely felédesíti a mézet.

A verset én egész szeretem,
mondják, ez egyfajta szerelem.
A szót, mint kártyát úgy keverem,
s mindig a legjobbat keresem.

A toll kezedben táncot járhat,
mesterit még senki sem várhat.
Írsz egy sort, egyet, kettőt, párat,
de kezed teljesen elfárad.

Papiros, penna és a tinta,
ez a vers önmaga is minta.
Miként kell alkotni a tiszta
szóból rímet, míg eszed bírta.

egy szó mint száz, írni nem nehéz,
csak a szép gondolat a kevés.
Az írás, a költés oly mesés,
egy képet üres fejedbe vés.

Költősors

Keveseknél száll manapság eme ihlet
Mi mára már csak puszta, gúnyos vicc lett.
Nem látják a benne rejlő igaz kincset
Eltűnt mi régi, az irodalom sír lett.

Csak azt ismerjük el, kinek pénze sok van,
Ki unalomból fanyarodott a tollra.
Ki igazán, szívét-lelkét beleadva…
Hiába ír, elismeretlen csinálja.

Majdan, mikor porait kóró lepi el,
Csak a következő idők ismerik fel,
Mily nagy költő volt, s rájuk mi mindent hagyott,
Mit ér a dicsőség…már száz éve halott…

Elfuserált sors ez, szörnyen szerencsétlen,
Mi ellen a költő gyenge, s főleg tétlen.
De mégis új kedvel tollat fog, s folytatja,
Csak a széppel foglalkozik gondolatja.