Érted

Érted

Miattad jöttem erre a lelketlen világra,
érted lettem e gyenge testbe zárva.
Meghalnék érted, ha a sors úgy kívánja,
tartozom neki, nélküle szívemnek nem lehetne párja.

Érted vagyok, óhajod létem alapja,
parancsként várok minden kívánó szavadra.
Még ha nem is viszonoznád mit érted érzek,
legalább melletted tudom, hogy igazán élek.

Mentő gyógyír vagy minden bajomra,
éltető napfény, ha ránézel arcomra.
Lehelleted levegőm, mosolyod az étkem,
kedves hangodtól pezsdül meg a vérem.

Alakod szabja meg a formák fogalmát,
rólad mintázta teremtőnk a szépségnek szobrát.
Haragod a tenger leste el s azóta
Kalüpszó néven tisztel minden lakója.

A fájdalom semmissé válik a közeledben,
a lelkem szinte lángol égkék szemeidben.
Az idő nem számít hisz nem mer fogni rajtad,
a bánat fogalmát már réges-rég elhagytad.

Érted kértem mindazt, mit eddig megértem,
nem bánom egy percét sem, mit veled megéltem.
S ha egyszer tán elválasztanának minket,
nem felejtlek soha, megtartok szívemben mindent.