Szelence

fűzfaág 

Sohasem repültem, 
de a világot fentről... 
mélyre se kerültem, 
de a sötétet bentről... 

Gyenge a karom, 
de ólomtoll forgatom, 
a semmit akarom, 
s a Mindenem kapom. 

Nem tudok sírni, 
csak ha szépre nézek, 
Istennőt hinni 
azt mondják: művészet. 

Nem tudok vezetni, 
ám követnek engem, 
fogok vezekelni, 
bár bűnöm az nincsen. 

Nem tudok úszni, 
de viszem át a partra, 
sem pedig búcsúzni, 
de már könnyesre marta.

Moly rágja cerkámat.

Kell-e még
egy tüll költemény,
egy szép szerzemény?
Elfújom gyertyámat,
bánt a fény,
s az ágy peremén
ott ül a remény.

Mikor jött? Nem tudom,
örök talány.
Akkor talán,
mikor lebbent a láng.
Most keringőt dúdol
e félszeg tanyán,
mély-kék éjszakán
e szélfútta lány.

Én vagyok a láng,
mely vízcseppben pislákol,
én vagyok a hő,
mely bíborszínű,
én vagyok a tűz,
mely megperzsel, megláncol, poklokban éget,
és vérző szívű.

Én vagyok a víz,
mely csobbanva elringat,
és én a folyó,
mely örvénybe ránt,
a kék óceán,
mely Hableányt fésülget, s gyöngyökkel díszít
mély partnak falán.

Én vagyok a Föld,
mely mélyében elbújtat,
a kéklő orom,
bús magányodon,
a tágas mező,
mely lepkéket kergetve, színeket tépkedve
álmokat sző.

S én vagyok a lég,
a kettős szivárványkép,
a határtalan,
mély csillagokon,
s én leszek a szél, mely estedben felkap, majd lágyan cirógat,
és mennyekbe von.

"Mi egymást szeretjük, vagy csak az érzést?" 
- e kérdés örök, emberi- 
a testet, a vágyat, a bírást, a szerzést? 
vagy azt is, ami jó Neki? 

Mi a másikat szeretjük, 
vagy önmagunkat másban? 
A másság a vonzó, 
vagy ujjongunk csapdánkban? 

A szerelem nem autó, 
nincs kormánya, féke, 
szerelni sem frankó, 
verseny helyett béke. 

Te ócska analízis, 
lám most szimbólumhoz értél, 
és kicsorbulsz-ez krízis- 
hát hátra arc, és éljél! 

...mert a szerelem kék madár, 
ha leszáll tenyeredbe, 
érzed piciny lábát, 
a lelked lépked benne. 

A szerelem egy álom, 
angyal szokta hozni, 
váratlanul, nappal, 
villámként, zokogni. 

A szerelem édes, 
a szerelem fáj, 
egy francia krémes, 
egy szél-tépte táj. 

Csak sugdos neked szépet, 
hogy ez a főszereped, 
te elhiszed, s a végére 
lám ezt is áthangszereled.