Geley blogja

Magányos éjjelen

 

 

Egy sötét magányos éjjelen, azt álmodám,

Hogy Mikes Kelemen szólla én hozzám.

A hangja még most is lágyan kísér ,

A tekintete erősen a szememben él.

 

Istenem! E nemzet naggyait miért bünteted?

Miért nem óvod , miért nem szereted?

Száműzetésbe hajtod a fejüket,

És zsarnokokkal béleled ki  a helyüket.

 

Zágonról mesélt könnyes szemmel nekem,

De úgy  ,hogy még én es könnyezem.

Székelyek vagyunk, miért ne hullatnánk könnyeket?

A gyökereinkben ott van  a honszeretet.

 

Elmesélé nékem a Zágoni fák illatát,

Az Erdélyi hegyek közé betörő, nap sugarát.

Ahogy a harang szólt otthon a faluban,

Úgy nem zenélt senki a francia udvarban.

 

A szabadság és becsület göröngyös mezején harcolt,

E két fontos szellemért emelt ő kardot.

Hittem, hogy szabad lesz újra e meggyötört nép,

De el veszett, csak az isten tudja, hogy miért?

 

Törökországban decsuda jól vagyon dolgom,

Nyújtozkodhatok kedvemre, semmire nincs gondom.

A fejedelem hűségére esküdtem én,

Az eskümet, cserébe életemért sem szegém.

 

A tálentumaim apadnak, lassan lemerülnek,

A hátramaradt dolgaim már  jóval nem kecsegtetnek.

Le írám leveleimben, miként viseltük dolgainkat,

Hogy az isten milyen életet szánt a bujdosóknak.

 

Ekként szólalt hozzám Mikes Kelemen,

Ezt az álmot soha életemben nem feledem.

Sok Székely ember okulhatna tőle,

Bár minden Magyar embernek lenne ilyen hűsége!!

 

vitéz Geley -Balogh Botond