Gatget blogja

    Btk 166.§.

Száraz mederben állok,
Valakire várok,
A pusztaságban nincs víz,
Az én szivemben sincs dísz.

Körülöttem száraz levelek,
A szerelem ize mérgez meg,
Kopasz ágak hajlonganak,
A mérgek lassan beivódnak.

Deres a fű,
Kezemben ezer tű,
A földön jégcsap kopan,
Szivem egy utólsót dobban.

Túl a hegyen a domb közepén,
A tisza és a zagyva ülepén,
Van egy kis koszos város,
Két folyóval is határos.

Zúgó tisza folyik át rajta,
Bele folyik a zagyva.