Gatget blogja

Találka

Halványul a város zaja,
Tompul a fény sugara,
Csillagok fénye erősödik,
A nap egy kicsit erőlködik.

 Le szál az éj leple,
Az éjszaka dús keble,
Csönd honol a téren,
Sötét van az égen.

 Egy árny kúszik az avarban,
Lépteket fúj a szélviharban,
Hirtelen meg áll körbe néz,
Egy fánál a szeme elidéz.

 Halk kuncogást hall,
Egy kedves érzés belémar,
Csókot dob neki,
Kedvesen átöleli.

    Btk 166.§.

Száraz mederben állok,
Valakire várok,
A pusztaságban nincs víz,
Az én szivemben sincs dísz.

Körülöttem száraz levelek,
A szerelem ize mérgez meg,
Kopasz ágak hajlonganak,
A mérgek lassan beivódnak.

Deres a fű,
Kezemben ezer tű,
A földön jégcsap kopan,
Szivem egy utólsót dobban.

Neked?

Nem tudom mi tévő legyek,
Leomoljanak-e szörnyű hegyek,
Legyenek tavak fák,
Törne össze ez a gát.

Mit mondjak neked?
Megnyíljon előttem szíved,
Mit írjak le a lapra?
Ami rád hatna.

Milyen rímet írjak?
Ami véget vet-e kínnak,
Mi kéne hozzá?
Gyere hozzám!

Tónál lévő házikó,
Abban lakik kis manó,
Gomba tető akác fal,
Manó orr és manó kar.

Fenyő ajtó, rézlakat,
Pince a ház alatt,
Híd a tón,
Kicsi manó kicsi lón.

Vágtat be az erdőbe,
Nyaktól hasig kendőbe,
Megnézi a nyuszit,
Add neki egy puszit.

Túl a hegyen a domb közepén,
A tisza és a zagyva ülepén,
Van egy kis koszos város,
Két folyóval is határos.

Zúgó tisza folyik át rajta,
Bele folyik a zagyva.