ForroPiros blogja

Pincelejáró. Állok félszegen 
Oly hevesen ver a szívem 
Kilincsen tartom bátor fél szemem... 
Ostobaság. Ma leviszem! 
Lassan megfogom reszkető kezem 
Imákat mormolok csendben 
S míg félelmem eképpen leplezem 
Ötletem támad, s cselekszem: 
Tudod mikor fogok majd lemenni! 
Én inkább ledobom innen 
Törjön szét, nincs merszem semennyi, s teszek rá, mit mond az illem... 

Páncéllal erősített várfalad
látszólag tökéletes védelem
kerülgetem...
mind ki arra szédeleg -bár halad-
kint reked ugyan, mégsem énvelem
de türelem...
hol álmok virulnak munkál utat
képlékeny közegbe talpa alatt
a szerelem...
ott látszik ki mit és hogyan mutat
s nem fogom tudni nem lesz -e szakadt
ha terelem...
üresen nyújtózik a gondolat
köddé vált derű hevült testemen
átengedem...
szikrákat szórva oltja gondomat
vágyja testem lágyan s keskenyen
át-, s elkenem...
köröttem messzeség ásítja rám
baljósan súlyát -veszem az adást
elhantolom
azt hiszem semmit sem számít ma már
ha feledném vágyam s a folytatást
megfontolom...

/páncél, kerülget, szédeleg, üres, virul, ásít, kór, messze, vágy, szikra/

Lehetetlen ölelés -a szeretet
néma társasági semmittevés:
kirakatban élve fognunk kevés
ólomüveg-érintésű életjeleket...
köröttünk csillogás, hamis fények tánca,
üvegen túli művilág, bennünk
elmosódó álmok halovány románca
töri az utat mert nem lehet mennünk
kimondva a szavak értelmüket vesztik
jeleket vés az idő vasfoga ránk
izmos testek jönnek kirakatom tetszik
magukat látják -gyakorta haránt
s a forgalmas főút túloldalán téged
bámulnak mások kirakatodban
kívánom ha egyszer eltűnnének végleg
-kirakatostul semmibe nyúlva-
indulnék hozzád ha ezen múlna
enyhíteni viszontagságodban....

/végleg, vés, izmos, társaság, csillogás, távolság, lehetetlen, kimondva, viszont, ölelés/

Rekeszről rekeszre érkezik a golyó,
nőttön-nő közben a tét: a Lét(ek)
következő a harminchetedik, s a jó
végső ütközetben színre lépett...

Forog a világ-nagy rulettkerék, s mivel
a fekete páros több itt, arat
a páratlan Piros -az Egyetlen-, s figyel
pedig csábos kis ruhája alatt

kalapál szíve, s az áttetsző szöveten
csodamód úszó fényözön játszik
míg nézi a golyót, légzését követem:
szemet szúr, mert alig-alig látszik...

csendbe burkolózik, megteszi tétjét
ma éjjel itt az utolsó számra
figyelem, szórja -e felém szeme kékjét
pillantást vetve vágyódó számra...

Így állunk, míg forog a kerék és érzem
homlokom forró verítéket ont,
nem tudom, mi lesz ma végül terítéken
őt kapom -e meg vagy csak egy pofont...

/páros, fekete, arat, figyel, csoda, burkol, érez, áttetsző, szúr, pedig/

...hát az én álmaim srácok
bár szépek, kicsit mások
porral oltó kislánybravúr

bár az orrotokig láttok
s már én sem nézek rátok
forr a homlok és lángra gyúl

kába monológra várok
pár lépést még hátrálok
porba hulló kis játszi nyúl...