Emília élete és hogyan lett babysitter

Emília egy 18 éves lány, aki nevelőszülőktől nevelőszülőkhöz vándorolt. Egy nap amikor el kellett hagynia a nevelőotthont, mert belépett a felnőttkorba úgy döntött munkát keres. Albérlete már volt, hiszen ezt az állam biztosította számára. Bejárta az egész várost, de sehol nem kapott állást. A park felé sétált, amikor a parkból kifutott egy kisfiú és megállt az úton cipőt kötni. Egy autós hangosan hallgatva a zenét nem figyelt és egyenesen a fiú felé hajtott. Emília odaszaladt és félrelökte a kisfiút, aki sikított.

-Te jó ég! Kisasszony jól van?

-Jól semmi bajom. Neked kisfiú? Jól vagy?

-Igen. Köszönöm megmentettél!

-Ugyan.

-Köszönöm kisasszony. A nevem Mrs. Walding.

-Jó Napot! Én Emília vagyok.

-Anyu Emília az őrangyalom.

-Láttam mit tett és végtelenül hálás vagyok, hogy megmentette a kisfiamat, Benjamint.

-Ez természetes. Nem is tudom mit tettem csak láttam hogy a kocsi a kisfiú felé hajt és arra gondoltam ha nem tesz valaki valamit el fogja csapni az autóval.

-Köszönöm. Tudja az előző babysitterünk elköltözött és most nincs aki vigyázna rá.

-Én szívesen vigyázok rá időnként.

-Komolyan? Jaj nagyon hálás vagyok Önnek!  Itt a névjegyem megtalálja rajta a címünket. Holnap várom. Kap egy szobát, mivel 24 órát kell vigyáznia a fiamra mostantól. Jól megfizetem.....

A nő már el is tűnt, mert a fia cibálta, hogy menjenek már fagyit venni.

Emília leült a padra, de gyorsan haza is ment mert arra gondolt, hogy még felhívja Mrs. Waldings-t.

-Tessék! Waldings ház.

-Jó Napot kívánok Emília Frostinger vagyok. A parkban találkoztunk és...

-Jaj tudom ki vagy. Valami baj van?

-Nincs Asszonyom csak nem tudom mit vigyek magammal.

-Mindened. Add el a házad vagy add ki bérbe, mert ideköltözöl így nem kell későn elmenned és korán ide jönnöd és ha kell éjjel is ott vagy. Jól megfizetlek hidd el nekem.

-Igen Asszonyom.