Fervens blogja

Fervens•  2011. november 9. 20:55

Napforduló

Aranyba ölzözött fák,
Lehullatták leveleik,
Óezüstbe öltözött a reggel,
Kérgük hófehér.

Hajdani idők régi,
Emlékei visszhangzanak,
Csupaz ágaik között,
Minden vigasz hideg.

De ahol a szépség,
Szomorúsággal egyesült,
Ott a szép csak,
Még szebb lesz.

A zöld gyep,
Mely átöleli törzsét,
Magában hordozza,
A tavasz ígéretét.

Fervens•  2011. október 27. 20:40

A titkod

 

A lemenő nap sugara,
bársony glóriát fon köréd,
az éj sötétje előtt átvilágít,
mi az amit ma tettél.
Titok nem marad előtte.
de nem szól magadnak felelsz,
a ki nem mondott kérdésekre.
Az éj meghozza álmod,
a válasz benned él,
lelkedből szól feléd.

Fervens•  2011. szeptember 27. 22:43

Naplemente

A lemenő Nap sugara
Bársony glóriát fon körém
Az Éj sötétje előtt átvilágít.


Mi az amit ma tettél
Titok nem marad előtte,
De nem szól magadnak felelsz!


A ki nem mondott kérdésekre
Az éj meghozza  álmod
A válasz benned él,lelkedből szól feléd.

Fervens•  2011. szeptember 23. 07:09

A csend tisztasága

A csend tisztaságába burkolózva,
Áttörük ma a tagadás falát,
Nincs már bennünk több félelem,
Nincs több tagadás.

A csend tisztaságába burkolózva,
Tisztán állunk önmagunk előtt,
Belső csendünkben elmerülve,
Elfogadtuk a jót magát.

A csend tisztaságába burkolózva,
Kinyitottuk szívünk zárt ajtaját,
Kéz a kézben járva,
A boldogság, a szeretet útján.

 

Fervens•  2011. szeptember 22. 09:42

Ősz

Őszi hajnal ébreszt reggel,
Dér csillan meg a fák tetején.
Csalóka fény játszik rajta,
A szivárvány hét színét.

Hét szín hét szólam,
A szív a lélek dallama szerint,
Az ég tiszta vakító fehér,
Semmi sem rezdül merev mint a jég.

Csak a szél süvít a fák között,
Hóbuckákat görgetve maga előtt,
Minden ami tegnap még élt eltűnt,
Magam vagyok az óriás fák alatt.