Napforduló

Aranyba ölzözött fák,
Lehullatták leveleik,
Óezüstbe öltözött a reggel,
Kérgük hófehér.

Hajdani idők régi,
Emlékei visszhangzanak,
Csupaz ágaik között,
Minden vigasz hideg.

De ahol a szépség,
Szomorúsággal egyesült,
Ott a szép csak,
Még szebb lesz.

A zöld gyep,
Mely átöleli törzsét,
Magában hordozza,
A tavasz ígéretét.