Léleksziluettek

Alkoholba fulladt álomvilagban

leledző,amúgy értelmes , okos ember,

másokban keresi a hibákat,

pedig lelkében hullámzik a tenger,

zenebolond,gitàrozik, jól énekel,

de sajnos árnyak és démonok,

kísérik  göröngyös  útján,

s s isznak vele, okozat nélküli okok,

halált megvető batorsággal merül a posványba,

 a visszatartó erő rég eltávozott,

neha-nèha beleszédül az ágyba,

sajnàlat nèlkül lesz végleg elkárhozott,

a bódulatban zombikkal sétálsz,

álmaidban is folyik a vodka,

sírsz es már nem tréfálsz,

bár többre lennél érdemes,

fejed rég beledugva a homokba!

Álomba sóhajtott valóság

èrzéseket termelő gyarlósàg,

"Szelet vet s vihart arat"

az ébredés nehéz falat,

Békétlen bèke  lélek törő,

feszült , túlzott , életölő,

hangsúlyt kapna a nyugalom,

s haladhatsz tovább utadon,

Örömöt fakaszthat a hozzààllás,

s bánatot a  társat váltás,

kétes hangulatot generál

ha a vágyad csak lamentàl,

Hát utadon keresd a jót a szépet,

bármíly nehézzè vàlik léted,

ne lihegd túl a zenét , a dallamot,

hagyj nyitva ajtót, s ablakot,

Magyarnak születtem, magyarként halok,

s magyarul szólnak hozzám az angyalok,

mit igért az élet, kis hazám  tán felèbred,

múlt könnyein csónakázva  eléget

minden fàjdalmas törtènést végleg,

megjönnek a szép boldog  élhetések,

s kihajtanak az elültetett vetések,

mosolyra mosoly oldott  vàltozás,

az álmok jövőre szoprán hangolva,

s a boldogságban szívesen barangolva,

Magyarnak születtem, magyarként halok,

magyarul szólnak hozzám az angyalok!

Szél röptet haldokló levelet,

űzi, hajtja avarnak,

s az ősz ad hideg keretet,

amit a szél kavargat,

Elvetèlt a nyàr, tüzes álma,

barnàra váltott ,

rozsdafoltos lett meleg bája,

sötèt festékbe mártott,

Kis cinkèk  magot keresgélnek,

vasfüggönyt horgol a fagy,

a kányàk károgva  zenélnek,

dióra izgul a varjúagy,

A platánok fàzósan összebújnak,

alattuk màr deres a pad,

az èlet hangjai elvonulnak,

a múlás is valahol elakad,

Hisz a tél ígèrete, mi màs, ..a tavasz,

mely újjulàst varàzsol,

lehet az idő akármilyen ravasz,

az ébredés , elmúlàst is eltanàcsol...

Mosolyog az èlet kanàlisa,

mindent elnyelőn, tàtott szàjjal,

azt súgja helló,szevasz, szia,

elmúlsz a hervadó vàggyal,

kisért a múlàs abban a percben,

mikor csak rá gondolok,

nem lesz dal magas tercben,

ràncolódnak tovàbb a homlokok,

mèg èbredek az igèretes fènnyel,

nem lakható a kisérő àlom,

megbaràtkozom a ténnyel,

hogy ez lesz az utolsó bàlom,

valami késett alkalom kisér,

lèpcsőkön torzan botladozva,

csak làmpàt oltva ígèr

èveket, hàton megbotozva,