Soha Vallás ,.!

Művészúr: Búcsú vagy könyörgés

 

Kimondtál egy szót, Nem.

Én azt hittem ott kezdődik minden.

Rég várt érzéki életem.

Az idő ott megállt emlékszel

Borostás állam megfogtad

Mert én elfordultam.

 

Szemedbe nézzek?

Hisz el kell, hogy temesselek.

Szívem földje egyetlen

Sírja Te leszel.

Virágot a virágnak, nem élek

Sortalan életet. Nélküled?

Órád megállt az időd elrepedt.

Azóta hogyan éled életed?

 

Utazom lelkem felhő folyosóin

Fel- fel lépek a lépcsőig érted.

Emlékezetemben.

 

Szenvedek, ezt adták Nekem

Írjak sorokat.

Szétreped így Szívem

Karomon az Emlékek

Nem kéred?

 

Tedd el jó mélyre

Verseim és a monumentumok

Amiket csak Velem

De remélem átélted.

 

Ha most elhagysz

Ne hozz vörös rózsát a síromra

Amikor már nyugodnom kell

Ne sírjak.

 

Ellenségem is lehetsz

Ilyen, plátói szerelmünk el.

Fekete- fehér?

Életem szivárvány volt mindig

Hisz láttál, simogattál.

Azon az úton jártál.

Királylány, aranyat folyton találtál.

De Te, hogy búcsúznál.

 

 

 

 

Szemeid távolra is elárulnak

Most ajkaim olyan, mint a Tied.

Téged is látlak magamban.

Azért mert próbálom

Temetlek.

 

Két csillagod, mosolygott

Rám és a bal szemöldök

A szempilláid.

 

Hópihéid, lefújnám róluk

Fázós hajnalon színházból jövet.

Kezünk kapcsolata

Gyűrűvel, lánccal kötnénk össze.

Verseim tetőkön olvasnánk

Az ég alatt, a nyári forró éjszakán, a parton.

 

Szemeink, újra csillognánk

A Hold Farkas fénye

Az órád talán újra eltörne?

Mi ketten állítanánk meg az időt.

Örök Szerelmet ígérve.

 

(Régi cím: Búcsúzás a Hullócsillagtól.)

Geszteréd, a sarki pékség mellett. 2009. Dec. 13.