Film forgatásán ,.!

 Művészúr: Akkor és Most

 

Előttem egy Lány, nézem, Kinn esik az eső,

Én is zokogok, nem tudom csodálni a Képet.

Mert most nem lehet mellettem, másodpercekre sem.

Fáj, még jobban Fáj érte a Szívem.

 

Talán mintha az ősznek sem lenne kedve

Csak sírni, velem, érte vagy ellene.

Szomorú dalok, zord szél és idő

Ha vele lennék, megállítanám én Mindörökre.

 

Napfény? Már el sem képzelem

Milyen is lehetne itt, mellettem

Nincs luxus, sem állj idő. Nem tudom

Most mi lesz, Itt és Most, Nélküle.

 

Soraimat már nem látom, egyre gyorsabban írom.

Könnyfátyolban, ki hinné ezt el nekem.

Egy csepp a naplómon, és a lapon, melyen

Most semmilyen versem és az, a Gondolatom.

 

Több napja már, és Fáj! Rengeteg sorom

Már nem vár, kiöntöm a lelkem beléjük.

Ők is meghallgatnak, és embernek néznek

Nem álmodozónak, csak holmi földi,

Halandónak, zokogónak.

 

Haltak most emberek a nagy hegyen

Nyugszanak szívek a homoki mélyben.

Én most is köztük lebegek Égi - Földi légben

Madarak itt nem szállnak, a szabadság jelképei Ők.

Nem vadásznak, és sohasem Várnak.

Mint Én, Emlékeidben! Most, még Élek!

 

Tánc, színház, egy Kávézói Szegletem.

Levetném újra magam, a régi fotelembe

Te Velem szemben ülnél S ezt a verset kezedben

Talán Szíved remegve, az enyém válaszodra várva

Már szinte Összetörve.

 

Előttem újra a Lány Már nem is esik, az Ősz, csak Vár!

Én sem Sírok most, Pillanat! Várj! Nézz Rám!

Mosolygok Rád, és már nem Fáj!

Geszteréd, Szülői ház, a sarki pékség mellett. Nov.5.