EzoTaro blogja

BOLOND SZERELEM 2.

Megint elkapott a "Bolond Szerelem"
ismét átszellemült mosoly ül képemen
a jól ismert rózsaszín felhő szélén ülök
és sárga füzetembe verset körmölök.

A szürke világ most felragyog
kiáltanék - de jó nagyot, hogy
meghallják széles e világban:
ragyogó jó kedvem felragyog a mában.

Ami jön, ami vár, kimondhatatlan
ahogy a tavasz s a nyár leírhatatlan
szépsége, bujasága önmagát adja
s az ember belesimulhat - ha akarja.

Nekem adja önmagát az ÉLET:
a Mindenséget és a Teljességet
pezsgő vidámságát és örömének mámorát
színpompás pillangói csillámló hímporát.

Nekem adja önmagát az ÉLET, hogy
tenyeremen hordozhassam a Mindenséget
megismerjem és átélhessem a Teljességet -
hisz ÉN VAGYOK MAGA AZ ÉLET!


Sophie (2008.01.07.)

BOLOND SZERELEM 1.       

A Szerelem rózsaszín ködébe vesztem
ott ücsörgök egy felhő szélén eszementen
arcomon folyamatos mosoly játszik
szememben a fény néha felszikrázik.
Bolond egy állapot ez, ám
a szivárvány végre felfedez:
kinyújtózom vele az égre
és összekötöm testem-lelkem végre. 

Sophie (2007-11-16)

EGO – SZERELEM
Miért lenne más ez, mint a többi?
És mégis más, mert nekünk kell megélni.
Mi éljük meg a jót és a bántást
a rosszat és a megbocsátást. 

Megéljük a féltékenységet s az áldást
a függőség láncait, s a birtoklást
összeveszünk, kibékülünk
eltávolodunk és nem remélünk. 

Csillapítjuk szexuális éhségünket
akkor a szerelem mégis átölel bennünket.
Nem tudom merre tart, s mi lesz belőle
de nem múlik, bár az ego sokszor nem kér belőle. 

Birtokló az ego-szerelem
figyel és méricskél szüntelen
néha átadja magát, s akkor megriad
és nyomban fölépíti a leomlott falakat. 

Ez hát nem az ideális, a Valódi Szerelem
pedig azt hittem, hogy azt élem
de rájöttem, hogy ez a hozzávezető lépcsőfok
melyet – hiába sietek – ki nem hagyhatok. 

Nem bízunk egymásban – hogyan is tehetnénk?
Hisz’ máris ott van a szomorú következmény
visszaélünk bizalommal, szeretettel
megfizetünk csalással és gyűlölettel. 

Számtalan sebet osztunk egymásnak
– így áldozunk az ego-szerelem mámorának.
Én is csak önzőn tudok szeretni, mint mindenki más…
Mégis Uram! Add meg nekünk az égi Áldást! 

Sophie 2009-06-25

ÉLET AZ ÉLET UTÁN 

Most béke van, nyugalom és csend
a vágyak nem gyötörnek
az érzelmek nem öldökölnek
könnyek és öröm se törnek. 

A Lét forgatagában egy cseppnyi béke
–talán ez lesz majd kitekintés a jövőre.
Az átállás izgalma most nem szédít
jókedvem, s bánatom sem tör az égig. 

Csak csendben figyelem, ahogy NEM fodrozódik a tó vize
csak csendben figyelem, ahogy vágyaim eltűnnek a semmibe
csak csendben figyelem, hogy mi marad utánuk…
Még nem tudom, hogy azután mi lesz a sorsunk. 

Még nem tudom, mi lesz azután
hogy Isten kezébe tettem sorsomat
még nem tudom, hogy mi következik
csak azt, hogy egom többé nem vétkezik. 

Nem vét a Törvény ellen – a Törvény ÉN vagyok
nem vét az ÉLET ellen, mert többé nem hagyom
nem él mások ellenében, mert nem tűröm
nem érdekel mások véleménye – eltűnök. 

Új életem, új hazám a régi
új énem már nem lesz, de megéri
nem lesz semmi új az életembe
csak visszatérek az Örök Szerelembe. 

Ez a Szerelem nem az emberé
ez a Szerelem az Egységé
ez a Szerelem felszabadít, szabaddá tesz
felszabadít minden alól, amit a földi én tesz. 

Ez a Szerelem Istené
ez a Szabadság az Emberé
ez az Öröklét Szerelme
és az Isteni Egység élménye. 

Sophie (2008-08-01)

TÜRELEM 

Türelem, türelem, csak türelem!
Meddig még Istenem?
Már nem tűrhetem!
Meddig várjak még, amíg felkel a Nap
és megvilágítja végre síromat?
Meddig kínlódjak még és minek?
Megéri-e ez a sok ütközet?
Megéri-e a harc, s a sok visszavonulás?
Megéri-e a düh és a sok sírás?
Meddig várjak még?
Hiszen már azt sem tudom, miért!?
És mire?
Földire vagy égire?
Földi kín-e, ami gyötör
vagy égi-e, mi lassan megöl? 

Türelem, türelem, csak türelem!
Már nem bírom, már nem szenvedhetem!
Már nem tűröm, már megőrülök!
Kérlek, Uram, engedj végre eltűnnöm
engedj végre megsemmisülnöm! 

Megsemmisülni a feltámadásért
meghalni az Életért
nem-élni az örökkévalóságért
lélegezni a Mindenért.
Föláldozni magam a Szeretet oltárán
átélni halálom a szenvedés poklán
megszülni, felnevelni és elengedni… 

Meghalni és istenné válni. 

Sophie (2008-07-02)