Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én

Ich bin ein Sohn von Gog und Magog, klopfe –                            Góg és Magóg fia vagyok én,
O Tore, Mauern! – überall vergeblich an                                        Hiába döngetek kaput, falat
Und frage euch, und frage euch dennoch, ob man                        S mégis megkérdtem tőletek:
Wohl unter den Karpaten weinen kann.                                          Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Vom Osten bin ich den berühmten Weg gekommen,                     Verecke híres útján jöttem én,
Die Lieder Ungarns schallten mir ins Ohr.                                      Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Ich frag: Brech ich von Dévény her, vom Westen,                         Szabad-e Dévénynél betörnöm
Mit neuen Liedern neuer Zeit hervor?                                              Új időknek új dalaival?

Bin ich aus Árpáds Haus ein neuer Sänger,                                    Fülembe forró ólmot öntsetek,
Gießt mir die Ohren zu mit heißem Blei,                                           Legyek az új, az énekes Vazul,
Daß ich nicht hör des Lebens neue Lieder,                                       Ne halljam az élet új dalait,
Schlagt mich zusammen, tretet mich zu Brei.                                   Tiporjatok reám durván, gazul.

Und quält’ sich dieses Lied auch, nichts erwartend,                       De addig sírva, kínban, mit se várva
Auf einer Schwinge fliegt’s, der keine andre glich.                        Mégis csak száll új szárnyakon a dal,
Und wenn’s die Gestrigen auch tausendmal verfluchen,              S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Ist es doch sieghaft, neu und ungarisch.                                          Mégis győztes, mégis új és magyar.  

Heinz Kahlau fordítása