Eta blogja
Álmodozó hóember
Hófehér határon
Ezüst szánkón
Vacog, a karácsony.
Zendül a jég a tavon,
Rianása roppanó
Decemberi hópihén
Tündököl az ünnep elibém.
A láng lobog,
Zsong,muzsikál
Szikrát pattog
S kint hull a hó,felhőkből szitál
Játékosan gyúrt hógolyó
Hideg csípte gyerek kezek
Görgetik sebesen
S terebélyes lett a golyhó
Csillogó szénből kapott kerek szemet
Orra helyén sárgarépa meredt
Alatta mosolyt parány ujj rajzolt
Kalap került kobakjára ütött kopottas volt!
Elégedett a gyerek sereg
Legyen neve Herbert
S meg is adják a hóembernek
Móka, kacagás,a kertben
Hóna alá seprű
Nyakába sál is kerül
Herbi vagyok, ágkarján a tábla.
Sötétedik és elül a gyereklárma
Magára maradt hóból gyúrt barátunk
Szén szemén tükröződik millió csillag
Aggódik, mi lesz ha sok gyerek ráun
A csendben cinkék raja reppen vígan,
Dalol a jégszív, mellette óriás fenyő óvja,
Hósapkája alá pajkos szél furakszik.
Ablakon át a gyertya fény ki nem alszik
Fürkészve áll s ezüstbe vonja álma fagyos holdja
http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSgc-CPba9U3u_mBpFwiYuszIUpDM4gSvYYQ1DNIgxIcNaOurdqZQ
La Vie, L'Amour, La Mort- dupla csavarral..
Kétszer esélyes kapcsolat
Párkák, dupla gubancos a sodrat!
Elhagytalak, elhagytál
Csak úgy.lazán!
Langy vágy
Magunkat miért csalnánk
Csupán rőzseláng,nem tűzhely az ágy!
Olykor fellobbanón csaltak az érzékek
Mikor az ember oly képlékeny
Gondolja szeretik és Ő is szeret
De csak csalóka költői képzelet!
Az évek fokozódó terhe,
S keresés egy másik idegenre,
Hiúság, de a petyhüdt gerjedelem,
Figyelmeztet!Nincs közös jövő, menned kell.
Gyengülő vonzódás,s annyi más
Alapjaiban más neveltetés és világ
Nem kutatjuk ki volt a hibás
Szeszélynek indult,az is maradt, mit is vársz!
http://www.youtube.com/watch?v=xU1CRD1Io_k
Az idei Karácsonyi kalácsom
Ünnepi kalácsok
Girbegurba cukormáz vonalNemesül ízessé, a kedves formaTart össze, mint akár a fonat Kalácsok sima, s egy cifra piskóta Kedv, melyet a karácsony jelentÜnnepi kalácsok, kakaósan megkeltMézesmázos ,mint gonosz mostoha laka Mára már sütemény s még sok ínyenc falat Ízekre bontom a tészta lágyságát Akár költeményemet, melyek között Liszt a szó, cukor adja harmóniájátTojás a hanglejtés, s méz az ihlet ,örök. Gyorsan hajt bennem a most, A tésztám újra összegyúrogatóm Szövegem megkelt és betűkre bontom Szavaim, mézesszenciába burkolom Képzeletem , formáira szabom A nyújtott alapanyagot, A szívemet, azt piros és fehérben adom,Mázzal átvonom,múlt életem. hátrahagyom Mégis illúziók, fények, illatokEmlékeztetnek, még itt vagyok. Szorgosan dolgozom a konyhában. Szívemet megsütöm a mézeskalácsban. Érted is ,értheted is miért árad oly sokÉrzelmes szeretet a kalácsaimból,most Becsukom a szakácskönyv kopott fedelét Bódultság s volt karácsonyok fényét érzem még.http://www.youtube.com/watch?v=1M7_O8g9fxIFikciók
Sóvárogva várom a hétvégét,
Ott az ágakon csipkét horgolt rég a fehér dérVágyom a kis tűzhely melegét,még és még,Parányi menedékben a lángok táncoló fényét. Gömbölyű vaskályha vígan ropog az elven tűzhunyorgó visszfénye összevegyülMécses levendula illatával ,s közénk települ,S időnként a zsarátnokra új hasábot vetünk A hasáb dörögve, sírva zuhan le, égvemiközben szikraszökőkutat fakaszt , nézzed,Lassan tüzes, és izzó leszek én is, véledMint kályhakarikák tetején táncoló lidércfények... Ablakon túl, lámpák sárga, meghitt sugarávalVilágító fénykörbe vonja a kihalt tájat Barázdás arcodon, bozontos sörte, fáradtság.. Bújj hozzám mert, most, csak is most, kettőnké a világ..Null-szaldó
A radiátor zümmögve erőlködik
Langy melege eláraszt,s oly sok minden felködlikBús Télelő,elfog az év-végi bánat, Tavasz, kezdet, reményteljes.S nyár szépsége, sejtelmesIllúziók megtaláltalak, Kedves.Nyár derekán a törés,tévedtem! Tévedtem ,mint annyian és annyiszor.Lelkemet.Kitártam,magamat adom,a címszó! Sok voltam, vagy tán kevés a sokhoz?Skontó ,a magányos utazóhoz!