Esoember blogja

a nullát megtalálni képtelenség

a nullával nem számolni nagy hiba

a nulla, az csak lézeng valahol, bennem

a nulla a pokol kapuja

Kérlek, ne nézz a szemeimbe:
Nincs mit nézni rajtuk.
Ne válassz be a csapatodba:
én a nyulakkal tartok.

Te égesd a tarlót, én futok
valami kitalált gondhoz.
Fáj bele még a felszín is,
hogy azt hiszed, nekem fontos.

Pedig én csak a fénybe vágyom,
sikoltozva és égve.
Szíverek. Mind nyúlüreg.
Törékeny testi béke.

Az egyetlen dolog, amit a felnőttkortól kapunk, a képmutatás. Képmutatóan fegyelmezzük magunkat, képmutatóan megcsináljuk, amihez nincs kedvünk, és így tovább. Éppen ezért a felnőttek társadalma csöppet sem rejtélyes; csupán a gyerek-és kamaszkor világa ez, képmutatásba burkolva.

 ***

Kék madarak szelik által az erdőt;

hívnak a fények a lombokon át.

Mondd, kész ez a lélek a napra kilépni?

Tétova, elhal a szárnysuhogás.

***

Ó, bús százada lázbetegeknek.

Mint a szülő nő sápatag arca,

ha méla közönnyel nézi a fattyút.

Tudja, a magzata kényszere rabja.

A kertek alatt víztornyok lebegnek.
Felfeslik az alkony szürke mákgubója.
Kizúg az élet, mint egy rajnyi sóhaj.
Ráül a rozsdás villanynádasokra.

A szemhatáron túl az égi szántók
ellobognak. Lemondásba égnek.
Valahol lent, az erdők lábain már
kúszik az éj, a sötét aljnövényzet.

 ***

(A vonatsínek vassal áttört indák
- gyorsulástól tehetetlen testek
kanyarodnak kifacsart halálba -
Isten óvja, kit egyszer erre tesznek.)