Fantom blogja

A Szerelem első eljövetele

Ó, zsenge szív első reménye! Szép,
mint első csillag felhőn kandikálva,
lágy szél, mely víz hátát, fűzfák közét,
Ceres izzó, arany földjét bejárja,
s melyet felvont szemölddel nézve szét
az arató köszönt, s megáll kaszája.

Kiskun Farkas László fordítása

- - - - - - -

Szonett az Ofter folyóhoz

Nyugat patakja, drága, honi vad!
De sok forgó év, bú s öröm
múlt el, hogy én utolszor tükrödön
kacsáztam s a könnyű ugrásokat
számláltam! Ám hány édes kép maradt
belém vésve, oly mélyen, hogy szemem
akár napfényben is lehunyhatom
s száz árnyalatod látom vizeden,
pallód, a szürke fűzsort partodon,
s a sok-sok színnel erezett föveny
átizzik fényeden! Gyerekkorom
sok képe! Férfigond s magány tekint
rátok, sóhajtok, s megdobban szívem:
bár gondtalan gyerek lennék megint!

Szegő György fordítása

A Magányhoz

Ó, Magány! Ha társaságom te vagy,
ne éljünk a komor épületek
halmaza közt: másszuk meg a hegyet,
- a Természet tornyát -, arasznyinak
tűnnek onnan virágos völgyfalak
s kristály folyójuk; hadd őrizzelek
lombsátorban, hol elijesztenek
méhet gyűszűvirágról gyors vadak.
De bár veled kedvvel kószálok ott,
egy tiszta szellem édes bűvköre,
kinek szava csiszolt ész tüköre,
szívem öröme; s egyet jól tudok:
tán emberfajtánk legfőbb gyönyöre,
ha két rokonlelket rejt otthonod.

Kálnoky László fordítása

Dicsőség, erős Művészet, neked

Dicsőség, erős Művészet, neked,
ki azt a felhőt megörökíted,
a füstöt elillanni nem hagyod,
s a nappalnak megőrzöd a napot,
s mielőtt elnyelné a rengeteg,
megállítod a vándorcsapatot,
s a Bárkát, mely örökre kivetett
horgonnyal az öböl vizén ragyog.
Léleknyugtató Művészet! Akit
szépségével Reggel, Dél, Este szolgál,
s kinek szerény, de fennkölt ereje
az időből egy percet kiszakít,
és azt úgy mutatod meg, mintha te
az örökkévalóság maga volnál.

Mattyasovszky Brigitta fordítása

Lelki szemeimmel

Egykor ablakszárny volt,
belül gyertyafény,
kicsit kiszivárgott
Jel: "Itt vagyok én!"

Miként egykor, ott van,
a táblán mozog,
Fantom, mit agyamban
bévül hordozok!

Mindenütt velem jár,
viszi látomás,
megváltozhat a táj,
benn nincs változás.

Félénk ajtónálló,
el nem küldhetem,
mindig hazajáró
Szép Kísértetem.

Károlyi Amy fordítása

Egy talált legyezőre

Ha szerettél, ahogy szerettél,
ez még legyezte volna lángod;
de már szíved nem olvad többé,
mert a szíved nem a régi, látod.

Mint mikor hamvadnak a lángok,
az egykor felszító fuvallat
- mely növelte a tűzvilágot -
most mindent kilobbant, elaltat.

Ilyen sors vár a szenvedélyre
- tudjátok jól, legények, lányok:
kihuny a szerelmek reménye,
miként a haldokló zsarátnok.

Az első vágy még újra gyúlhat
gondos kéztől, ha nincs is szikra.
Az utolsó? Hamvába fullad,
hevét nem adja semmi vissza.

E tűz - ha néha mégis ébred -
nem mindig étke a halálnak.
A régi hév (így dönt a végzet)
majd másvalaki felé árad.

Gyárfás Endre fordítása