Bakos Erika

Ma ilyen nap van...

rám tódultak az emlékek,

minden szó és minden vágy,

amely belőled fakadt,

rám terítette 

az érzések csodás,

mégis fájó szeretet fátylát.

 Oly jó alatta elbújni,

mint a kisgyerek, aki

galaktikus álmaiban utazik

egy varázslatos mesevilágba,

hol még él a szerelem

és él minden vágy,

ahol alakod is valóságos

és az érintésedtől

bőröm apró pihéi,

tüzes flamenco - táncot jár.

Ma egy ilyen nap van...

 - hiányzol -

Úgy, mint Földnek a Fény!

 Még maradok a fátyol alatt...

Bár tudom,

számomra nincs többé remény...

                                            

 2011. 08. 09. 22:06

Félelem fonta körbe a testem,
hideg kórházi folyosó, bódulat,
idő hálójában vergődött a lelkem,
reménykedve kereste az álmokat.

Hangokat hallok a messzi távolból,
- magad teremted meg aki vagy,
és a szeretet dallama lágyan szól,
nincs több ember ki magadra hagy.

Érzem vigyáznak ott fenn rám,
a lélek ereje Galaxisokat is túlél,
még ne add fel szivárványruhám,
a testem egyelőre nagyon is él.

Nemrég fagyos félelem voltam,
a szertefoszló napsugár felhőben,
de rémületem szeretetbe burkoltam,
és eltűnt, mint könnyek az esőben.

 

Még a nap is szebben ragyog,
gyermekmosolyra nyílik a szív,
legyen áldott és szép a napod,
szerető karom ma ölelésre hív.

Szeretetfény töltse meg lelked,
kertek alatt tiéd a virágzó rét,
fájdalmam és örömöm is átéled,
örökké érezd a szívem melegét.

Lélekdalommal érkezem hozzád,
arcodon egy könnycsepp gördül,
csakis én látom fényes glóriád,
mikor a dal szívemből felcsendül.

Ötven év telt el, mióta belém költöztél,
te vagy az egy és az örök hallhatatlan,
fényévekkel ezelőtt az öröklétből jöttél,
nem találok rád méltó jelzőt a szavakban.

Kérdések sokasága kavarog a fejemben,
ki vagy te? És mikor vagyok én önmagam,
szeretve teszek meg mindent a nevedben,
ezáltal szívem sohasem lesz boldogtalan.

Leheletnyi súlyod grammban mérhető,
azonban látni nem látott soha senki sem,
mégis benned rejlik az egységes őserő,
de ez az egység ma még felfedezetlen.

Mikor belőlem egyszer újra visszatérsz,
emlékszel még a dalra, a szívem dalára?
Elhagyod földi testem az örök egységért,
és én emlékezni fogok a szeretet szavára?

http://angelvictory.extra.hu/kepek/lelek.jpg

Délvidéki barackfa virág

Apró rügyed most újra visszatérhet,

a nap melegére burkodból kipattansz,

Magadhoz vonzod a termékenységet,

s látványoddal szíveket marasztalsz.

Csillogó könnyként ülsz az ágadon,

kinyílt szirmod esőillatú Tavaszt rejt,

Bódult méh ül rózsás virágruhádon,

bibéid porából mézízű nektárt sejt.

Többé ne sírj Délvidéki barack virága,

Madárdaltól éled régen kihalt fészked,

Szerelemtől lángol az alkonypír fátyla,

De...

Évgyűrűidben maradtak fájó emlékek.