Bakos Erika - Verseim

Vallás
BakosErika•  2015. április 10. 21:47

Máriához (játékra)




"Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes!"
Melletted fáradt angyalok baktatnak,
igazodva a teremtett galaktikus rendhez,
segítenek minden születendő magzatnak.
 
"Az Úr van teveled." Tán velünk is örül,
bár holtjaink pora könnyesre töri szemed,
Fiad az életét adta váltságul, s üdvözült
ez a hibákat halmozó ember-rettenet.
 
"Áldott vagy te az asszonyok között,"
mert megfogant benned a bűnünk bocsánata,
az ember még ma is élvezetekkel tömött,
kevés a jó, nem változik több évszázada.
 
"S áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus."
ki megszületett és meg is halt értünk,
nincs ebben semmiféle különleges rébusz,
Ádám, s Éva óta mi kárhozatban élünk.
 
"Asszonyunk, Mária, Istennek szent anyja,"
esedezem, ne hagyd el az embert, a nőt,
hozzád szól ez az egyszerű hozsanna,
sok a vétkünk, ám segítsd a jóra éhezőt.
 
"Imádkozzál érettünk, bűnösökért,"
ha majd mennünk kell vezess át a hídon,
megfizettünk minden Fiadba vert szögért,
mindezt azért, hogy megváltva tanítson.
 
"És halálunk óráján" fogd meg a kezünk,
hogy ne érezzük át csupasz magányunkat,
hol legszentebb fényed táplálja szellemünk,
mégsem érjük el makulátlan tisztaságodat.
 
Amen.

BakosErika•  2012. december 9. 20:30

Születés


Angyal-árny lebeg a kopottas falakon,
Hiszekegy imák, féltés az ajkakon,
megtérő szavak.

Mirhaillat leng, az égen ünnep-fény,
ember várta jöttét, születő remény,
szeretet fakad.
 
Felsír a gyermek levegőt kap végre,
világra jött ma, az új üdvösségre,
Isteni javak.
 
Rózsaszirom arcán mennyei a könny,
elsőszülött vérét várják odafönn,
keresztet farag.

BakosErika•  2012. május 25. 12:52

Keresztút...-Veronika kendője

 

 

Lábad alatt koponyák, síró lelkek,
kereszted cipeled, mások bűneit,
cirkuszi látványosság most életed,
szíj-korbácsok igazítják lépteid.

Leköpnek, megvetnek, őrjöngve szidnak,
utad meg sem értik, Istent nem félik,
gúnyolódva, szitkozódva vádolnak,
tövises homlokod patakban vérzik.

Egyetlen lélek a tömegbe veszve,
könnyei fénylenek, kendő kezében,
Veronika az, életét sem féltve,
véred letörli, hisz a szeretetben.

Képzelet netán valóság? Oly mindegy.
Üzenete: a szeretet erőt ad,
vele miénk az örök Isteni kegy,
hogy emberként segíts és add önmagad.