Bakos Erika - Verseim
SzemélyesSzürke napok
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Fénytelen a lét, miközben
hív az àgy üresek a szemek.
Fájnak a napok, szürkék.
Reccsenő ágakra köd szitál.
Levelekre ír november,
ám a kódot csak isten tudja.
Égő csipkebokor a szív,
torokban ütemre dobban,
míg tüskéi covidot szaggat.
Földet szánt a gondolat,
retteg, ágyruhát húztak
a mindennapok...
*
Nehezen
viselem fárasztó nyűgét.
De Isten segít és felemel.
Remélem...
hervadás
mikor utoljára rám tapadt
ajkad hosszú csókja
mikor az erek lassú folyói
kiapadtak sorra
mikor belélegeztem
az elmúló illatod
mikor azt hittem én is
de én még itt vagyok
mikor a vállamra ült
a csillagok bánatsúlya
mikor a fájdalom átnőtt
az árvaságon túlra
mikor fájt a szoba
pupillákba költözött Isten
ölemben papírmadár
és szívemben a kincsem
mikor hamuszín délutánba
hervad a végtelen
már belőlem sem marad
semmi semmi sem
Áldott Karácsonyt.
Minden kedves Poetes barátomnak, ismerősömnek áldott, békés karácsonyt és egészségben, szeretetben gazdag új évet kívánok. 🌲♥️
Hiányzol
Látod, megint hozzád irok,
pedig a galaxis úszó
szigetei közé nem jut el
a hangom, míg te ott ülsz a
kéklevelű fák között
és hallgatod a szférák
zenéjét, én véres
könnyeket sirok az éjbe.
Riadt gyermekszívem
távolságokat ver
és az elhamvadt illuziók
lepkejángjait már nem
szítja ez a messzeség,
feleslegesen van rajtam
néha a piros vagy a csinos.
A temetők dermedt
csendjét csak az égen
repülő madárhangok
verik föl, nedves köd
bugyolál körbe, s egy
árnyalak fekete teste
bekebelezni próbál,
te megvéded a lelkem
dajkáló Isteneddel.
Látod, megint rólad írok,
léted és halálod is
belém vésődött,
akár az ég kékje, vagy
a sárguló levelek
rongyos melegsége.
A tél hamuszeme lassan
rám veti jeges
pillantását, ahogy az
idő vasfoga egyre nagyobb
falatokat mar belém.
Látod, megint hozzád írok,
ám ma velem sír az ég is
és hiába küzdünk, hogy
összevarrjuk a szakadt
csatornákat.
Hiányzol...
Hatvan - J.A. parafrázis
hat x-es lettem szar dolog
rohanó évekkel dacolok
feles-
leges
eljött az idő, hogy mindenen
könnyessé válik két szemem
mi az
vigasz
bölcsebbé váltam azt hiszem
ebben a korban már ki nem
volt jobb
sorsom
lassul a szív, de még szeret
a lét úgyis csak átmenet
minden-
kinek
ameddig Isten élni hagy
nem kérdi mért, s ki vagy
nevess
szeress