Bakos Erika

...és elindultak az ifjak,
higgadtan menetelve,
hogy véget érjen,
egy kíméletlen
diktatúra elve.
Szabadságért akartak
demonstrálni ők,
 pontokba szedtek
egy-két követelhetőt.
Szavaltak Petőfit,
döntöttek hatalmat,
vágtak ki zászlót,
akartak nyugalmat.
De megállt az idő,
mikor
golyók téptek húst,
a békés tömeg fellázadt,
az indulat elszabadult.

( Angyal szállt felettük,
könnye a városra hullt.)

Hatalmas tank lőtt
a felindult tömegbe,
sikolyok szálltak,
a szabadság egére.
Temetetlen halottak,
feküdtek szerteszét,
közöttük bolyongott
sírva egy leány,
nem leli halott kedvesét.
Kegyetlenkedés sora
még nem ért véget,
fájdalom hajtotta
külföldre a népet.
Oda a szabadság,
uralom lett a vörös,
fenn az égen,
éhes vércsepár köröz.
Lyukas zászló lett
a végzetes szemfedél,
ott aki meghalt,
örökre lelkedben él.
Ezt a forradalmat,
ne felejtsd el soha,
és a szívedben, legyen
mindig belevésve,
a Szabadság szava.

2011. 10. 12.

Október 6.

 
Gyásznapra emlékezzünk ma Emberek,
azokra, kik ott álltak a Magyar Golgotán,
szabadságért haltak, de lelkük fenn lebeg,
áldott vérüket adták ama gyászos bitófán.

Halld csak, bús ének szól a sír mélyéről,
hiába süt fenn oly szépen az öreg Nap,
vértanúk dala száll a Magyar Nemzetről,
megváltó hitük még ma is szárnyra kap.

Ne szégyelld arcodon könnyeid folyását,
hiszen ők sem szégyelltek meghalni érted,
igazságot és a szabadságot is akarták,
eszméiket ma sem törli el az enyészet.

Ember állj meg egy szóra és emlékezz;
az Aradi vértanúk kegyetlenkedő napjára,
tegyél nagy csokor virágot a kereszthez,
megmutatták szabad is lehetsz a hazádba.

2011. 10. 4.

 Az Aradi 13-ak utolsó mondatai

A "tizenhármak":

 Leiningen-Westerburg Károly, Damjanich Lajos, Török Ignác, Aulich Lajos, Vécsey Károly, Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Nagy-Sándor József, Knézich Károly, Schweidel József Kiss Ernő, Lahner György, Poeltenberg Jenő

A kivégzés előtt elhangzott utolsó mondatok:

Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

2011. 08. 14. 19:35

Istenem! Nézz le most ránk,
oly régen még dicső magyarra,
ősök vérében ázott hazánk,
koldusbotra jutott honára.

Szétszakított nemzetünkben,
nincs már magyar becsület,
rabláncra vert koldusoknál,
nyomortól kiált a rémület.

Átok sújtja a magyar hont,
mely leigázott sok otthont,
ősök vérét meg ne tagadd,
hű hazádat soha fel ne add!

Ha kell hulljon véred érte,
ragyogjon be ősi eszme fénye,
áldást hozzon e szó Szabadság,
és virágozzon újra a Magyarság.

Csendes nyári estén a csillagok ragyognak
Ülök a Tisza partján csak úgy magamnak
Gondolataim messze messze járnak
Ó Hazám !mily gyönyörű vagy e két szempárnak
Magyar vagyok Magyar még a vérem
Tisza partja az otthonom nékem
Sorsom eggyé forrt hontalanul árva emberekkel
Születésed a kezdetektől való
Erőd réges rég volt duzzadó
Néped mihaszna és durva önkény uralomban él
Ennyi évtized után most megint újra fél
Rabláncok köteléke szorítja szíved
Hol van már Ó hol van már a régen múlt léted
Hited pedig erős és magasztos
Jajkiáltásom az egekig hallatszik fel most
Tisza partján ülök,és nézem az ezredéves folyót
Amely megélt sok rosszat,és annyi jót
Hangtalan kiáltásom a semmibe réved
Mond mikor lesz újra szabad,a régen még hatalmas Néped......