Bakos Erika - Verseim
GondolatokAhol én születtem
Petőfi Sándor A Tisza c. vers után....
Ahol én születtem
( Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére. )
Ez az én otthonom, ide születtem,
Itt az ősök vére úszik a mederben,
Talpam alatt ezer pipacsszirom,
Magyar a föld és magyar bort iszom.
Ha bánatom van hallgat a kő a rög,
Isten tudja, hogy mikor - hova lök,
Bennem él a folyó, fű, fa és a nép,
Haragom sem kőbezárt üresség.
Ezt a hitet, s' hazát őrzi ez a szív,
Magas fákon ha madarak hangja hív,
Ha kitépne szívéből örökre a folyó,
Marad még valaki, aki tudja mi a jó..?
Lázongó Advent
Tél közeleg, könnyek sava mar
barázdát az alvadt vérrög napon.
A város felett haldokló ég,
kihalt játszóterek fájó sikolya
hallatszik, kitudja meddig még.
Pedig Advent szeretetre tanit,
mégsem érzik a kolduló kezek.
Hideg háborúk bohócsapkája
tüzet fogott
és a lángja felemészti az öreg
hölgyet, ...mindenütt csak sebek.
Üres gyomrok korgása hallatszik
dohos pincék zsúfolt sötétében,
a gyerekek sirása messzire ér.
Megtaposott keresztfa tövében,
bűnösök lánca alatt görnyedt a nép,
rajtuk csattan a múlt árnyékostora.
A mohoság vöröse mélyre hatolt...
Advent hite bennük mennyire erős,
kiben lobog még a vér,
ha az utolsó is összecsomagolt...
B.E.
Tükröződések
Esni fog, hamarosan bekopog az ősz,
már avarba bújnak a fakó szárnyú lepkék,
Elalszanak a fák, s a múlt kicsit elidőz,
fáradt vándorként cammognak az esték.
Elhalványul bennem a kék-virág illat,
vastagodó pókhálórongyok az arcomon,
Lassan minden marhaság megrígat,
Körülöttem tágul a tér - ős jeleit fogom.
Már nem úgy várom a virágzó tavaszt,
Elhamvadtak szívemben a szerelem-percek,
Elmém régi csókok emléke között matat,
felhő mosolyok mögé bújt a lélek-gyermek.
Mint elveszett galamb hánykódok a szélben,
Meztelen testem egy rakás vér és salak,
de könnyeimmel a nevedet kőbe véstem,
a kőről visszatükröző könnyek még felizzanak...
Fekete vers
Nem szeretem
ha fekete varjak szállnak,
ha mindenütt feketék az árnyak,
hol a csöndutak fekete poklai,
fekete szívük áldozatrongyai.
Nem szeretem,
ha fekete ököllel ütnek,
ha Hold-hideg arcok rémültek,
mert a fekete ország, fekete lét,
ránk teszi véres bélyegét .
Én nem szeretem,
ha Istent ordítanak az éjjek,
mert fekete ágyékuktól félnek ,
arctalan bőrök fekete szaga,
Menjetek már, menjetek haza ...
Meleg van
Bugyi rohasztó ez a meleg
szétizzadt napok cammognak
az aszott legelőkön. Lehajtott fejjel
tehenek kutatnak egy-két
zöldebb fűszálért.
Esőért röpködnek a fecskék,
szúnyog lárvák besűltek
a valaha még itt tócsa volt földbe.
Pihegő tyúkoknál vizet cserélek
és vár a kertem is, áhitozik
az esti locsolásra.
Örömmel vagyok ott,
inkább mint a tv semmitmondó
baromságait nézzem.
Háború, válság, mindenütt ez van.
ha engem nem is érdekel,
még nem vagyok vak és süket sem,
talán csak sejtem mi folyik a világban.
Isten gyomra görcsben rándul.
Sok szemetet hordott össze a szél.
Hogy ki lesz az újrahasznosítható
egyszer majd kiderül.
Bugyi rohasztó ez a meleg.
Eső kellene már....