Bakos Erika - Verseim

Miféle csendes boldogság ez,
ha magány szele becézi arcom,
bennem van még lélek-menedék,
ám szememből kifolyik haragom.

Miféle kéklő csillagfény ragyog,
ha gond adja az élet ritmusát,
hol vannak a velem-veled percek,
...egyedül járom sorsom rítusát.

( Gondolatok megadott szavakra. )

 
Hallgass!
Ne szólj semmit kedves!
nincs apró hazugság
nem lehetsz nyertes.
Menj innen utadra,
elég volt belőled...
most meg hova mész,
nem hallok felőled?
Kérlek hogy maradj,
hiszen szeretlek
csak hisztis vagyok
könny kell a szememnek.
Tudod a nő milyen,
egy érzékeny díva
ha nem is vallja be,
kell az alternatíva.
Gyere most bújj ide,
ölelj át szorosan
forró az ágyam
játszunk cinkosan.
Beszéljen a csend
és a két kezed
érzem, hogy tüzes lett
férfias öled.
 
Hallgass...
Ne szólj semmit kedves.