Kártyaparti

BakosErika•  2014. november 19. 19:44


Hideg széllel érkezett a hajnal,
majd jeges köd ereszkedett a földre,
egy padon öreg koldust marasztal
a nyomor, s kapadohányt szív tüdőre.
Már semmije sincs, csak a fájdalom,
a múlt sebeket mart a testén, halált
köpköd, nyirkos rongyok a mellkason,
Sírja Istent, kardja tán célba talál.
Ránehezült a reggel horizontja,
ne takarja többé a csillagos ég,
koldusszemek vér-könnyeit ontja
szüntelen, léte egy szappanbuborék...

Meddig szenved a test a halálig?
Felette Isten, s Sátán csak kártyázik...

http://kepkezelo.com/images/v0mrz1vd0yyqbizd0ip.jpg

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2014. december 13. 07:55

Törölt hozzászólás.

BakosErika2014. december 13. 07:13

Kedves Tündi, Beus és Skary, köszönöm szépen, hogy olvastatok.

BakosErika2014. december 5. 19:33

Köszönöm szépen, Krissi!
Örültem Neked.

BakosErika2014. november 27. 19:09

Kedves Klára, nagyon köszönöm ittjártad.
Szeretettel láttalak.
Erika

Ernest2014. november 27. 04:19

Hmm... keményen megírtad és jól!
A kép sem akármi...
Üdv : Őrni

petruchio2014. november 26. 11:48

a talonban még vannak lapok.....csak félünk kijátszani...

Törölt tag2014. november 26. 11:15

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. november 24. 10:19

Törölt hozzászólás.

BakosErika2014. november 23. 09:47

Köszönöm szépen, kedves Éva!

BakosErika2014. november 21. 17:41

Köszönöm szépen, Vivi!
Ölellek.

Mikijozsa2014. november 21. 17:33

Nagyon jó, gratulálok

BakosErika2014. november 20. 17:03

Jolim, az én nagyapám még szívta is. :)
Köszönöm ittjártad.

Kicsikinga2014. november 20. 11:28

Szívszorító, de nagyon jó vers, drága Erikám!

Törölt tag2014. november 20. 11:11

Törölt hozzászólás.

Pera762014. november 20. 10:20

Remek szonett ez, egységes tartalommal, a zárósorok is, rímek is...
Hej, de sokszor elgondolkozunk ezen azért, hogy merre is tovább. És miért itt így.

bel_corma2014. november 20. 09:55

Szomorú sorok... Szépen megírtad, gratulálok a versedhez!

pauleve552014. november 20. 08:22

Ó, de szomorú...

csillogo2014. november 20. 08:02

"Sírja Istent, kardja most célba talál.
Ránehezült a reggel horizontja,
ne takarja többé a csillagos ég,
koldusszemek vér-könnyeit ontja"
Nagyszerűen megírtad a kilátástalanságot!
Erikám szívből gratulálok!
Puszillak!

Andicsek2014. november 20. 07:40

" Már semmije sincs, csak a fájdalom,
a múlt sebeket mart a testén, halált
köpköd, nyirkos rongyok a mellkason, "

Nagyszerű alkotás!!
Szeretettel ölellek: andi

skary2014. november 20. 06:16

még utána is :)

beam2014. november 20. 05:24

:(

Ametisz2014. november 19. 22:52

:(....szomorú kép!...nagyon átjött!...

hextorini2014. november 19. 22:48

Komolyan, vászonra kívánkoznak a képeid...

hextorini2014. november 19. 22:47

Súlyos gondolatok egy nagyszerű versben....

detukla2014. november 19. 22:41

"Ránehezült a reggel horizontja,
ne takarja többé a csillagos ég,
koldusszemek vér-könnyeit ontja
szüntelen, léte egy szappanbuborék..."

Nagyon megindítóak e sorok, telitalálat a szóválasztás! A koldus léte egy szappanbuborék... igen, mondhatni akár, hogy mindenkié, de a szenvedőké annál inkább... Gratulálok és örömmel olvastalak!

Törölt tag2014. november 19. 21:31

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. november 19. 20:08

Törölt hozzászólás.

Molnar-Jolan2014. november 19. 20:08

Így, ahogy mondod, Erikám... tán ránk fogadnak játék közben. :-(
kapadohány, hű de régi szó, még nagyapám emlegette...