Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kártyaparti
BakosErika 2014. november 19. 19:44
Hideg széllel érkezett a hajnal,
majd jeges köd ereszkedett a földre,
egy padon öreg koldust marasztal
a nyomor, s kapadohányt szív tüdőre.
Már semmije sincs, csak a fájdalom,
a múlt sebeket mart a testén, halált
köpköd, nyirkos rongyok a mellkason,
Sírja Istent, kardja tán célba talál.
Ránehezült a reggel horizontja,
ne takarja többé a csillagos ég,
koldusszemek vér-könnyeit ontja
szüntelen, léte egy szappanbuborék...
Meddig szenved a test a halálig?
Felette Isten, s Sátán csak kártyázik...
Törölt tag2014. december 13. 07:55
Törölt hozzászólás.
BakosErika2014. december 13. 07:13
Kedves Tündi, Beus és Skary, köszönöm szépen, hogy olvastatok.
BakosErika2014. december 5. 19:33
Köszönöm szépen, Krissi!
Örültem Neked.
BakosErika2014. november 27. 19:09
Kedves Klára, nagyon köszönöm ittjártad.
Szeretettel láttalak.
Erika
Ernest2014. november 27. 04:19
Hmm... keményen megírtad és jól!
A kép sem akármi...
Üdv : Őrni
petruchio2014. november 26. 11:48
a talonban még vannak lapok.....csak félünk kijátszani...
Törölt tag2014. november 26. 11:15
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2014. november 24. 10:19
Törölt hozzászólás.
BakosErika2014. november 23. 09:47
Köszönöm szépen, kedves Éva!
BakosErika2014. november 21. 17:41
Köszönöm szépen, Vivi!
Ölellek.
Mikijozsa2014. november 21. 17:33
Nagyon jó, gratulálok
BakosErika2014. november 20. 17:03
Jolim, az én nagyapám még szívta is. :)
Köszönöm ittjártad.
Kicsikinga2014. november 20. 11:28
Szívszorító, de nagyon jó vers, drága Erikám!
Törölt tag2014. november 20. 11:11
Törölt hozzászólás.
Pera762014. november 20. 10:20
Remek szonett ez, egységes tartalommal, a zárósorok is, rímek is...
Hej, de sokszor elgondolkozunk ezen azért, hogy merre is tovább. És miért itt így.
bel_corma2014. november 20. 09:55
Szomorú sorok... Szépen megírtad, gratulálok a versedhez!
pauleve552014. november 20. 08:22
Ó, de szomorú...
csillogo2014. november 20. 08:02
"Sírja Istent, kardja most célba talál.
Ránehezült a reggel horizontja,
ne takarja többé a csillagos ég,
koldusszemek vér-könnyeit ontja"
Nagyszerűen megírtad a kilátástalanságot!
Erikám szívből gratulálok!
Puszillak!
Andicsek2014. november 20. 07:40
" Már semmije sincs, csak a fájdalom,
a múlt sebeket mart a testén, halált
köpköd, nyirkos rongyok a mellkason, "
Nagyszerű alkotás!!
Szeretettel ölellek: andi
skary2014. november 20. 06:16
még utána is :)
beam2014. november 20. 05:24
:(
Ametisz2014. november 19. 22:52
:(....szomorú kép!...nagyon átjött!...
hextorini2014. november 19. 22:48
Komolyan, vászonra kívánkoznak a képeid...
hextorini2014. november 19. 22:47
Súlyos gondolatok egy nagyszerű versben....
detukla2014. november 19. 22:41
"Ránehezült a reggel horizontja,
ne takarja többé a csillagos ég,
koldusszemek vér-könnyeit ontja
szüntelen, léte egy szappanbuborék..."
Nagyon megindítóak e sorok, telitalálat a szóválasztás! A koldus léte egy szappanbuborék... igen, mondhatni akár, hogy mindenkié, de a szenvedőké annál inkább... Gratulálok és örömmel olvastalak!
Törölt tag2014. november 19. 21:31
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2014. november 19. 20:08
Törölt hozzászólás.
Molnar-Jolan2014. november 19. 20:08
Így, ahogy mondod, Erikám... tán ránk fogadnak játék közben. :-(
kapadohány, hű de régi szó, még nagyapám emlegette...