Emily_Strange blogja

Miért kell minden egyes szavát követni egy másik embernek?
Elmebeteg vagyok. Szabad. Most viszont elkaptak és ketrecbe zártak.
Minden egyes ember egy ketrecben él. A saját lelkének ketrecében, ahonnan nincs menekvés. Folyamatosan ásunk, keressük a kiutat, de sokan, mint például én is, rájövünk, innen nincs menekvés. Követnünk kell minden egyes ember szavát, el kell fogadtatnunk magunkat mindenkivel. De én nem fogom. A ketrec felnyithatatlan, se alul, se felül, se oldalt nincs menekvés. Viszont kirobbanhatok én magam. Lehetek én a bomba. Széttéphetem, felnyithatom ezt a mocskos börtönt.
Nem szeretem az embereket. Az emberek koszos robotok.
Szeretem az állatokat. Ők még tudnak teljes szívükből szeretni.
Nem, nem csalódtam senkiben. Nem halt meg senkim. Se semmi hasonló. Egyszerűen ez az én egyik alapelvem: Az állatok a felsőbbrendűek, nem mi emberek.
Ezért is tettem fel a kérdést: Miért nincs Emberkert?
Az állatkert szórakoztató. Az Állatkert jó. Az Állatkertet mindenki szereti.
Én nem.
Kibírnánk, hogy életünk végéig egy ketrecbe élünk és minden egyes nap teletömnek kajával még akkor is, ha ki van írva magunk elé: "NE ETESS!"
Jó lenne, mi? Élveznénk? Nem?
És nekem akarva-akaratlanul ki kell bírnom, hogy szerencsétlen állatokat bámuljak az Állatkertbe és még fizessek is a szenvedésükért. Mert ez egy kötött program. Megszökni nem lehet.
És egyáltalán ki hallgatja ezt a süketelést? Senki. Mindenki hülyének tart, pedig szerintem nem vagyok az. Csak egyszerűen nem emberszerető. Ennyi.
Én, mint második számú elmebeteg, meg vagyok róla győződve, hogy megbocsátható, hogy embergyűlölő vagyok. Az más lépés, hogy igazából nem az én elmém, hanem a többi, emberimádó lény agya beteg. De ebben a világban nekem kell megbocsátani.

Úgy gondolom, mára ennyit. Elnézést kérek, ha valaki nem ért velem egyet.

A cím fura. Eléggé fura. Nagyon fura.
Ez a blog unalmas. Eléggé unalmas. Nagyon unalmas.
De most miért ne írjak?
- Ingyen van.
- Úgyse olvassák.
- Ha olvassák, akkor pedig vagy tetszik nekik, vagy nem. Ez a két variáció van.
Különben a szokásos, Emily-s bevezetés:
Ezt a bejegyzést azért írom, mert nincs kedvem házi feladatot írni, így a legbiztosabb megoldás, ha lefoglalom magam az írással.
Elemzés:
A cím: Magában a címben megtalálható egy nagyon fontos főnév: Elmebetegség. Ez az a dolog, ami az egyik kedvenc témám. Milyen jó lehet elmebetegnek lenni?
Gondoljunk csak bele. Szabad vagy. Nem kell gondolkodnod. Ölj csak, ölj, úgyis sajnálni fognak, hiszen beteg vagy. A beteget mindig sajnálják. (köszönöm az ihlető szavakat, RemolSeless [Elnézést, ha a nevedet nem szabadott volna megjeleníteni.])
Ha beteg lehetsz, él a fantáziád. Nem vagy olyan földhöz ragadt, realista, fantáziátlan, mint a legtöbb átlagpolgár aki képes a fél életét ledolgozni, minden nap minden egyes percében ugyanazt csinálni. Te, elmebetegen élsz. Bár nem fogod fel, de élsz.
Hallottam, drogokkal az lehetsz, aki akarsz lenni. Ha elmebeteg vagy, anélkül is lehetsz bárki. Ha sokáig hitegeted magad, epres shake is lehetsz. Hogy miért pont epres shake? Felőlem vaníliás joghurt is lehetsz. Teljesen mindegy.
Hunyd be a szemed. Képzeld el a kedvenc kaját. Érezd az illatát, az ízét. Éreztesd magaddal, hogy te az a kaja vagy. Finom vagy. Jó érzés, mi?
Fogadunk, hogy semmit sem éreztél. Jellemző.
Megint csak hunyd be a szemed. Keveredj el egy helyre. De ne a Földön lévő helyre. Menj a Marsra, a Vénuszra, a Napra, vagy szörfözz a Tejúton. Felőlem a 4. dimenzióban is lehetsz, ahol éppen 3450 írnak. Csak ne ebben az unalmas, rossz, koszos, büdös világba legyél. Légy elmeháborodott. Légy bátor, merj kilépni!
Ha nem lennének az emberek egy kicsit sem elmebetegek, igazából nem is lenne vicc. Mindenkiben van valami elmebetegség, és csak az egyénen múlik, hogy ezt hogyan mutatja ki. Mutasd ki akárhogy! Fuss mesztelenül, ugrálj a semmiért, élj fordítottan, mit tudom én! Csak legyél képes elszakadni ettől a Földtől. Ha ez megvolt, jöjjön a következő lépés.
Érezd, hogy jó bolondnak lenni. Röhögj, ha egyébként sírni kéne (megjegyzem, temetésen nem ajánlatos. De ha ezt teszed? Legfeljebb bunkónak fognak nézni.)
Az utolsó lépés pedig: Légy hű önmagadhoz. (Shakespeare. Megyek hozzád.)
Ha te ELMEBETEG vagy, örülj neki. legalább nem vagy benne az unalmas átlagban, akik az egész életüket elrontják. Légy boldog, hogy te igenis nem vagy átlag. Hiszen elmebetegnek lenni jó. Finom vagyok.

Köszönöm, köszönöm.

Amikor ezeket a sorokat írom, a szemeim majd lecsüngnek, a fejem ordít, és szinte már fáj neki az, hogy fent vagyok. Igen, késő van. Elvileg...
Elvileg minden létezik, és minden van. De gyakorlatilag nem... Mondhatni a késő sincs gyakorlatilag. Nálunk igen. De a világon nem. A világon csak elvileg van késő, hiszen más időzónába 11 óra van, vagy dél, vagy egy óra, stb... Elvileg...
De ezt a fajta értelmetlen filozofálást hagynám a zsenikre. Meghajlok előtted, Stephen Law!
Ami az én asztalom, az a titokzatos önelemzés. Elvileg (!) tudnék magamról írni úgy, hogy közben a homályban tapogatóztok, de gyakorlatilag nem. Ez tényleg értelmes kérdés: Képes lennék arra, hogy olyan önkritikát írok, amely alapján egyikőtök sem ismer meg? A lehetetlent ritkán szokták végrehajtani...
Én...
Ember vagyok, egy gyilkos, aki elvetemült szándékaival mindenkit elijeszt maga mellől, de furamód, mindig visszavonza társait. Pedig nem akarja, félti őket: a szadista hajlamai sosem fognak elmúlni. Emellett imádom az embereket, majd kicsattanok, mikor látom őket, mindenkit megpuszilnék, és agyon ölelném a pirinyó testüket. Főleg, mikor a szökőkutakba dobnak szemetet. Majd én is beledobom őket, csak én a szakadékba. Elnézést, hol is tartottam? Óh, persze. Szadizmus. Úgy gondolom, mindenkiben meg vannak az egészséges határokon belül a szadista gondolatok. Már csak az egyénen múlik, hogy ezeket az érzéseket ki akarja adni magából, vagy sem. Én a könnyebbet választottam: Hagyom, hogy pusztítson. Ha csak szavakkal is, de képes vagyok ölni. Elvileg...
Állat vagyok, aki ebben a hierarchikus rendszerben a LEGNAGYOBBNAK tartja magát, pedig igazából a béka segge alatt van, kérem. A durva szavak miatt elnézésüket kérem. Elvileg...
Egy tárgy vagyok, az élet polcán, és nem bírok mozdulni. Az élet tologat: jobbra és balra, felemel majd letesz. És mikor úgy dönt, elég ebből a játékból: szétzúzza az egészet, és felporszívózza. Ez alapján rájöhetünk, hogy az élet maga is szadista. Elvileg...
Én vagyok a Sorsom Fájának a gyökere. Anyám és apám ültették a magokat, és szépen kifejlődtem. Az ágak kuszák, alig tudom megtalálni a helyes utat, ezért mindig a rossz levélbe kapaszkodom. Elvileg...
Senki vagyok. Az a Senki, aki megpróbál Valaki lenni, de sajnos a mellette álló Senki félrelöki az útjából, a sor elé törekszik és a megszabadult Valaki testébe költözik. És én, a senkik mélyében maradok.
És én vagyok az Elvileg... Sosem tudhatod, hogy biztos vagyok-e, vagy sem.