Napsugár blogja

Március 15-én Gondolatba

Gondolatba a magyar néppel vagyok
Kik az 1848-as szabadság harcot ünnepelik.
A piros fehér zöld nemzeti lobogókat,
Főtéren lobogtatja az enyhe márciusi szél.

Hőseikre tisztelettel büszkén emlékeznek
Kik hősi halált haltak a Magyar Hazáért
Az ébredő magyart egykor harcra buzdította
Petőfi Sándor verse a TALPRA MAGYAR

Sok magyar ifjú halván eme verset
Szívükben felébredt a szabadság vágya
Büszkén beállva Kossuth Lajos seregébe
Bátran harcba szállt az ellenséggel

A nagy csatába dobpergés közepette
Ifjú katonák estek el ontották vérüket
Lelkesen harcoltak egy szabad hazáért
S a Harcnak vége az lett-minden elveszett

Tetteiket a hazáért a magyar nép nem felejti
Emléküket örökre büszkén szívükbe őrzi
Síremlékük ellőt alázatosan fejet hajtanak
Messze a hazámtól én is egy imát mondok érettük.

                   Belenta Emilia(Kellner Emilia)

Ti vagytok.

Drága Erdély, s Magyarországom,
Ti vagytok az én szépséges Hazám
Nálatok a nap szebben ragyog
Pázsit is zöldebb a virág is élénkebb,

Földetek, hegyeitek ,vad virágok
Ti nekem erőt,hitet tudtok adni
Csak ti adjátok vissza régi álmom
Nálatok találom meg boldogságom

Nótáitok szebb jövőről zengnek
Vágyakozó sóhajom szál felétek
Ha tudnék repülnék hozzátok
Magyar testvéreim hiányoztok.

Csak a szépet, igazat hallottam
A Drága Magyar népem ajkáról
Egyszer örökre visszatérek hozzátok
Mert Magyar vagyok az is maradok.

                Belenta Emilia (Kellner Emilia).

Bárcsak tudhatnám,mit hoz a jövő
Mi történhet ez életbe még velem.
Csak töprengek egymagamba
Bízva a reménytelen holnapba.

Gyertya lángja bevilágítja szobámat
Az erős fájdalomtól csak szenvedek.
Könnyes szemmel a semmibe nézek
Még nem szeretnélek itt hagyni tégedet.

Minta elöltem egy angyalt látnék
Kiejti nevem s halkan szól hozzám,
Csak ennyit mondott, érted jöttem
Kezem fogva mondván majd vezetlek

Angyalnak kezét hirtelen elengedem
Homályba a szomorú arcod látom
Sikoltva kiabálom nem megyek
Inkább az életbe tovább szenvedek

Fejem felkapom s előttem látlak téged
Kezed vigasztalóan nyújtod felém
Fülembe suttogod ne félj semmitől
Fogom kezed én itt vagyok melletted

Már nem félek hogy mit hoz a jövő
Nem rettegek a holnapi naptól.
Fájdalmaimat is türelmesen tűröm
Mert érzem örökre itt vagy mellettem

                      Belenta Emilia (Kellner Emilia)

.Távozik az alkonyat

Bíborba öltözött az égbolt
Lassan távozik az alkonyat.
Varázsát visszatükrözve
Bucsut int a ragyog nap.

Lassan sötétbe borul a föld
Elérkezett a csodás est.
Égbolton csillagok ragyognak
Göncöl szekérrel társalognak

Feltűnik a hold a mosolyával
Bevilágítja az est sötétségét
Ablakokon is bekukucskál
S tovább folytatja útját

Fölkerekedik a lenge szél
Álomba ringatja fák leveleit.
Madárkák is fészkükbe bújva
Csöndes álomba merülnek.

Látni itt-ott még embereket
Gyors léptekkel sietnek hazafelé
Kis gyermeknek a nagymama mesél
Miután ö is esti nyugovóra tér.

        Belenta Emilia (Kellner Emilia)

Hullámzik a tenger.

Vadul hullámzik a tenger,
Tombol a szél a vihar.
Elgondolkodva nézem
A tenger hullámzó vizét.

Titokzatos a tenger mélysége
Mely sok titkot rejteget.
Hegy magasságú hullámok
Sok hajót elsüllyesztettek.

Számtalan elkeseredett ember,
Tenger partjára menekült.,
Vadul csapkodó hullámokba
Őrök nyugalmukat keresve.

  Belenta Emilia ( Kellner Emilia)