Álomkép

Ültünk a tengerpart gránit szikláin

néztük a búcsúzó nap sugarát.

Ajkunkat törhetetlen pecsét fedte

hallgattuk a hullámok ritmusát.

Bőrünk bronz színén elcsodálkozott a nap

majd elköszönt.

Megborzongtam, mert hozzám ért kezed

véletlen érintés volt, mégis égetett.

Néztelek némán, szavak nem hangzottak el

mégis beszéltünk, és értettük egymást

mert e szavakat, nem a fül fogja fel...