Forró arcom sárba nyomom,
Izzadt porba,térdre hullva,
Hozzád fohászkodom.
Durva zsákruhámon
Csontomig hatol
a hideg.
Szívem,ajkam,lekem,
bocsánatodért remeg.
Húsom tépem,csontom töröm.
Kezem,lábam vértől vörös,
Keserű izű könnyeim csordulnak,
Sebzett testemen legördülve elhalnak.
Izzva,parázsolva.
Lázban égek.
Az ostor újra lendül,
Csak szisszenek,
Már nem érzem a csapások fájdalmát.
Még egy néma,elhaló ah,
és vége van.
Már nem érzem az ólmot,
Mely bőröm szaggatja át.
Föltápászkodom.
Lelkem újra tiszta,
S az ostor újra suhog.
Könnyű nyugalom jár át.
Vérem földre csurog.
Békét érzek.
Lelkem szűzi tiszta csendje suttog.
Megtaláltam Istent,
Ahol hagytam,ugyanott.
Vers