November 17-Az arcolei csata

November 17,az arcolei csata 212. évfordulója,melyben Bonaparte Napóleon vezetésével a franciák legyőzik az osztrákokat Itáliában,ennek emlékére itt egy vers Napóleonról:

A korzikai legendája

Délen járunk,vad-bozótos hegyeken,
Ott,hol a tenger mozdulatlan megpihen,
A levegő sós illata, a szabadság szaga,
E hely neve:Korzika.

Sűrű köd száll alá, a tenger álmából ébredez,
Tajtékos hullám emelkedik,úgy tűnik az ég felé evez,
A hömpölygő áradat csak növekszik,
Habzik, csapdos, míg el nem ér a hegyekig.

Ott, hol a víz a part alá bukik,
Azúr gránitszikla emelkedik,
Ormán egy homályos alak körvonalai,
A napsugarak ködös fényében rajzolódnak ki.

Egyre közelít, szürke köpenye a szélben lebeg,
Némán áll,körülötte a levegő remeg,
Szemében sasmadár vad tekintete,
Mely azt fontolja lecsapjon-e?

A lény csak áll, nem, lebeg,
Régmúlt időkön révedez,
Messzi korok gyermeke,
Ő, a halott császár szelleme.

Dicső napok, ádáz csaták,
Ágyúdörgés, hű katonák,
Tegnap csak főtiszt volt, s ma nagy hadvezér,
Azt hitte erejével senki fel nem ér.

Behódolt Itália s Egyiptom,
Békét kért az Angol Birodalom,
Trafalgár, Ulm, Austerlitz, Jéna,
Napóleon lett a világ ura.

Szétverte a poroszokat,
Elűzte az oroszokat,
Egész Európa lába előtt hevert,
Rettegte a Bonaparte nevet.

Már nem katona volt, Nagy Sereg vezére,
Birodalom császára, franciák fejedelme,
Haj,de lázadtak a spanyolok,
Fölkeltek az oroszok.

Borogyino mindent megpecsételt,
A népek csatája mindent elnyelt,
A bukott császárt Elbára száműzték,
Azt hitték szellemét is elűzték.

Napóleon újra harcba szállt,
Francia földön partra szállt,
A sors száz napot adott,
Majd a császár újra elbukott.

Wellington volt hóhérja,
Waterloo a koporsója,
Szent Ilona lett temetője,
Nem volt többé követője.

Két évszázada már, hogy mindez megesett,
De a császár lelke nyugalmat nem lelhetett,
Szelleme a sziklák felett kémleli az eget,
Keresi az elveszett életet.

Visszatér minden éjjel,
S társalog a széllel,
Hallja a tenger szavát,
Életének balladáját.

-Azt hiszed nagy vagy, Te, világ zsarnoka,
Tévedsz, rettegett lehetsz s marcona,
De ha nincs lélek a földön,
Ki ha kell érted, öljön
Úgy nem ér semmit életed.

Szólt a tenger, s a szellem értette minden szavát,
Tudja hogy vesztett, bár megnyert minden csatát,
Így szólt még, aztán a habokba vetette magát:
Diadalom,
Hazug volt, s múló pillanat,
Napóleon,
Halott vagy, és senki nem sirat.