Novella

(a latin mondatok fordítása lennt)

-Eladó. Vagy… inkább úgy fogalmazok: kibérelhető. –mondtam - Elvégre egy szolgáltatásról egyezkedünk, nem kenyeret veszel…

-Mit kérsz érte?- kérdezte, majd sunyin felnézett, egyenesen rám szegezte fagyoskék szemeit,-ez a tekintet megijesztett egy kicsit,- láttam a pokol tüzét égni benne, persze lehet, hogy nem kellett volna meginni a második pohár konyakot…

Arra gondoltam, hogy jobban kellene félnem. Hogy lehet az, hogy mégsem félek? Nehéz leírni azokat az érzéseket, melyek akkor kavarogtak bennem; izgatott voltam, talán kissé ingerült is, és persze tudtam, hogy jobb félni… így minden vészjósló jelre figyeltem és tudatosan óvatos voltam, valójában nem éreztem semmi félelmet.

Ha jobban megnéztem, még rokonszenvesnek is tűnt.

Talán az őszintesége miatt.

Nem volt köztünk semmi alakoskodás vagy játszmázás.

Pedig az ördöggel tárgyaltam.

Percekig csak némán álltunk, és egymást néztük, próbáltam kitalálni mire gondolhat, és azt hiszem, ő is ugyanezt akarta…

Arra következtettem, hogy valószínűleg mindent meg fog tenni azért, hogy megkapja a lelkemet. Ezért úgy döntöttem a lehető legmagasabb árat szabom ki. Miközben magamban morfondíroztam, volt időm jól szemügyre venni. Magas volt, meglepően magas, emlékezetem szerint az ördögábrázolásokban nem túl gyakori a magas, jó kiállású „Lucifer”.

Az ördögöt mindig kicsi, sunyi figurának képzeltem, és szerintem ezzel a legtöbben így vagyunk.

De ő nem volt alacsony. Az alakja karcsú, tartása nemes, talán kissé fölényes, de egész megjelenése inkább tűnt tartózkodónak, mint pökhendinek. Amit arcáról leolvastam, sokkal inkább nevezném hideg közönynek, vagy érdektelenségnek, alattomosságnak semmiképpen.

Tekintete kemény volt és határozott, beszélgetésünk alatt végig a szemebe nézett.

Persze nem feledhetem kiről is szólok, az ördögről, valószínűleg a megjátszás és a megtévesztés mestere. Táralgásunk alatt végig kimért és megfontolt volt. Mindig kimondta amit akart, és be kell vallanom ez meglepett. Arra számítottam manipulálni fog, persze  az is lehet, hogy így próbált befolyásolni, bár én kétlem.

Így összességében egészen vonzónak találtam. De gyorsan elhessegettem ezt az érzést.

Megerősítésként fogtam az ópiumosszelencét és nagyot szippantottam belőle. Aztán visszatettem a zsebembe a szívem fölé. Az volt a mindenem, hihetetlen balga az ember, mennyire tud ragaszkodni egy ilyen köznapi, egyszerű, élettelen, semmi-kis tárgyhoz.

Támaszom volt, vigaszom, barátom, társam, szeretőm az a szelence.

Gúnyosan elmosolyodott, már szólni készült, de én megelőztem.

-Akkor kell vagy nem?- kérdeztem, és a szemébe néztem, megpróbáltam én is közönyt erőltetni magamra, kevés sikerrel.

-Mert ha nem, mit csinálsz vele?- vágta rá hirtelen nevetését visszafojtva csak egy gúnyos mosolyt engedett meg magának,majd látva meglepettségemet,kitört belőle a nevetés.

Furcsa volt. Nem az a sátáni kacaj, amire számítottam. Így még emberibbnek tűnt.

-Különös egy szerzet vagy te- mondtam-egyáltalán nem tűnsz ördöginek, talán a szemedben van valami, nem is tudom, ijesztő üresség? De máskülönben olyan vagy, mint bármelyik ember.-hirtelen az ajkamba haraptam, fenébe is, ezt nem kellett volna, már megint meggondolatlanul fecsegtem össze-vissza-gondoltam magamban.

-Te nem félsz tőlem ugye?-kérdezte, már csak mosolygott, tudtam hogy választ vár.

-Nem.-válaszoltam, de úgy tűnt bővebb magyarázatot akar.- Ha félnék tőled, most nem üzletelnénk.-tettem hozzá gúnyosan.

-Gyors válasz volt. Ha ez megnyugtat, hehehe, te is különös szerzet vagy, ritka példány, értékes darabja leszel a gyűjteményemnek…- folytatni akarta, ezért közbevágtam.

-Hagyd ezt, ne térjünk el a tárgytól! Szóltam rá ingerülten.

-Valami rosszat mondtam? Fájó pontra tapintottam, ugye?-kérdezte erőteljesen megnyomva az utolsó szót.

Elég volt, nem vagy a lélekgyógyászom, valójában mi a fenének kérdezel ilyeneket, tudtommal te a lelkek gyűjtője vagy, nem? És kellő nyomatékkal hangsúlyoztam az utolsó szót.

-Igazad van, hagyjuk ezt, még a végén meggondolod magad, ezt igazán nem akarnám. Csak tudod az ördög bujkál bennem. Hehe. Szörnyen kíváncsi vagyok. És- egy pillanatig elgondolkozott, azt hiszem hezitált, hogy folytassa e.

-És-szóltam miután láttam, hogy úgy döntött nem fejezi be mondandóját-most már mondd ki amit akartál.

-Nem gondoltam volna, hogy ezt egyszer kimondom, de mi ketten sokmindenben hasonlítunk. Similis simili gaudet. Hehehe- láthatóan örömmel töltötte el ez a megállapítása.

-Vadszamár- mormogtam.

-Vigyázz a szádra, az ördögöt káromlod- kiáltotta erélyesen, most már kezdett hasonlítani önmagára, szikrákat szórt a szeme és éreztem azt a hatalmas sötét erőt, ami munkálkodott benne.

Hát ez volt a valódi énje. Egyszeriben irtóztam tőle. Most már visszataszító volt.

-Naturam expellas furca, tamen usque recurret.-vontam le a következtetést és sajnos kimondtam hangosan is.

-Probatic diabolica. Ez kihívás! - válaszolta, s láthatta rajtam, mit érzek, mert egyszerre megnyugodott és ismét a higgadtság álarcát vette magára.

Most vagy soha-tudtam, hogy ha győzni akarok, most kell cselekednem, itt a támadási felület.

-Mi bajod van? Talán megsértettelek? Fájó pontra tapintottam, ugye? Hehehe-vágtam hirtelen az arcába.

-Gyorsan tanulsz kislány, és jól vág az eszed. Sokra vihetnéd, áruld már el, miért akarod eladni a lelkedet?-kérdezte és ismét csak mosolygott.

-Mit érdekel az téged, ha nem kell mondd meg most, és hagyj nekem békét.-mondtam ingerülten és most jöttem rá, hogy rászedett, a saját fegyverem fordította ellenem. Félelmetes. Csőbe húzott-gondoltam-nagyon veszélyes ellenfél, jobb lesz, ha vigyázok, megfontoltabbnak kell lennem.

-Békét?Hehehe, azt szeretnél?Akkor rossz helyen keresgélsz, nálam nem fogsz békét találni-mondta gúnyos mosoly kíséretében.

-Akkor mit tudsz ajánlani?-kérdeztem.

-Hm. Én ajánljak neked? Olcsón adod kislány, hát ennyit sem ér a lelked?-mondta ismét gúnyosan.

-Majd eldöntöm ér-e annyit az ajánlatod, te csak sorold a lehetőségeket.

-Lehetőség azt szeretnél? Hm?

-Ne játszadozz velem, nem vagyok a pajtásod. Látom, nem veszel komolyan, nem tudunk megegyezni, jobb lesz, ha most távozok…

-Ugyan!

-Nem látom értelmét a veled való bájcsevelynek.

-Ez fájt a lelkembe tapostál-szólt gúnyosan, s kezét a szívére tette.

-Olyan is van neked?-vágtam vissza.

-Hehehe, vicces vagy, igazán szórakoztató…

-Örülök, hogy legalább egyikünk jól szórakozik-, éreztem, hogy újra elönt a méreg,így vettem egy nagy levegőt és nyugodtan folytattam- tudni akarom, milyen lehetőségeim vannak…Na ez persze egyben a te korlátaidat is jelenti…

-Már látom kibe futottam, veszélyes ellenfél vagy, jobb lesz vigyáznom-mondta majd homlokát ráncolva méregetett.

-Jó. Legyen, akkor majd kezdem én. Új életet akarok. - végre kimondtam. Ezután már minden gyorsan történt:

-Hm.- nem szólt csak bámult maga elé, mint aki nem akarja elhinni, amit hallott.

-Mi az? Nem lehetséges? Miféle ördög vagy te?

-Eh, új életet akarsz lélek nélkül? Ne nevetess, ennek így semmi értelme…

-Nem a te dolgod, ne akarj mindenben értelmet találni! De gustibus non est disputandum.

- Eo ipso et nihil ab omni parte beatum. Ha nem, hát nem,rendben, megkapod - alighogy ezt kimondta előkapott egy darab papírost a zsebéből és felém nyújtotta - Firkants alá a szignód-tette hozzá.

-Már a szerződés is megvan? O tempora, o mores.

-Verba volant, scripta manent. Pacta  sunt servanda.

-És ezt pont te mondod? - fűztem hozzá ironikusan. Nincs tollam. - mondtam.

-Nem is lesz rá szükség, hehe - válaszolta és egy késsel, ami hirtelen a semmiből került elő, megvágta a kezem, a papír fölé tartotta és rácsepegtette a kiserkenő vért.

-Ördögi, és eléggé elcsépelt, te nem haladsz a korral, hajmintát nem kérsz, esetleg a dns-em nem akarod megvizsgálni?

-Hehehe. Ne quid nimis. Most már olyan vagy, mint én. Embert teremtettem saját képmásomra. - kiáltott karjait az ég felé kitárva. Az égbolt beborult, hirtelen sötét lett és dermesztő hideg, a szél vadul cibálta a fák levelét.

-Iam vidi et alios ventos. Vihar lesz, jobb ha megyek. Ha mindennel végeztünk…- kiáltottam, de nem voltam biztos benne, hogy meghallotta, így elindultam lefelé a hegyről.

-Csak még egy kérdés-szólt utánam. - Most már elárulhatod miért ezt kérted? Új életet lélek nélkül? Mi értelme van annak? Miért nem hatalmat, erőt, pénzt kértél?

-Azért, mert-s egy nagy levegőt vettem, nehéz volt folytatni, egy pillanatig azt hittem, nem fog menni, de aztán erőt vettem magamon és kimondtam: - költő vagyok. – különös érzés volt magamtól hallani, de egyben megkönnyebbülést is jelentett. Átérzem a világ fájdalmát, érzem, amit az emberek éreznek, kiábrándultságot, reménytelenséget, minden szenvedést és bánatot. Régen még áldás és átok volt e sors, de a jelen vészterhes idejében már csak átok, prófétának lenni már nem emberi feladat.

Nem önként vállaltam, ez a sorsom, kiválasztott, a költészetet nem lehet kiirtani a lélekből, az bennünk van, nagyon mélyen,nem lehet kitépni. Ezért nem volt más lehetőségem, mint a lélektől szabadulni, remélve, hogy ezáltal sorsomtól is szabadulok.

-Aut prodesse volunt, aut delectare poetae.

Jegyezd meg költő: A sorsot sosem lehet megváltoztatni, mert a sorsot nem mi írjuk, hanem az ki mindannyiunknál hatalmasabb. Soli Deo gloriam!

 -Nem értelek.

 -Nota bene! Az ördög van. Az én sorsom rosszra törni, s képviselni mindent, ami romlott züllött, gonosz, én vagyok „a világ szemetének őre és ura.” Önmagában a jó sem létezhet, csak a rosszal szembe állítva. Így van egyensúly. Választás.  Szabad akarat. Emberiség és emberség.

Poeta nascitur!

A te sorsod a prófétáé, a meg nem értettség a jelenben, ezáltal építed és formálod a jövőt.

Te lélek nélkül is próféta vagy, s haláloddal mindazt képviseled, amit életeddel költőként alkottál.

Hát mi az, ha nem költői, a lelked eladása az ördögnek?

Jegyzetek:

Verba volant, scripta manent. - A szó elszáll, az írás megmarad.

 De gustibus non est disputandum. - Vannak különös szenvedélyek a világon

Eo ipso. - Magától értetődik.

Nihil ab omni parte beatum. - Nincs maradéktalan boldogság.

 Poeta nascitur- A költő születik

Similis simili gaudet. -A hasonló örül a hasonlónak.

O tempora, o mores. - Ó idők, ó erkölcsök!

Aut prodesse volunt, aut delectare poetae. - Vagy használni akarnak a költők, vagy gyönyörködtetni.

Pacta sunt servanda. - A szerződéseket tiszteletben kell tartani.

 Iam vidi et alios ventos. - Láttam már különb viharokat is.

Soli Deo gloria! -Egyedül Istené a dicsőség!

Ne quid nimis!  -Csak semmi túlzás!

Nota bene!- Jól jegyezd meg!