Főoldal » Blogok » Urban Poéták blogja » Vallás

Ide írom a verseimet és novelláimat,mert tartok tőle,hogy még nyugdíjas koromra se végeznek az elfogadásokkal.
Miért Elektra az írói álnevem?
Nos,mivel Stendhal már foglalt volt...
Komolyra fordítva a szót Szophoklész Élektra című drámája után,az Elektrát mozgató belső erők,bosszúvágya,v ívódásai,bűnhődése ,és összetett személyisége miatt,Sartre és O'Neill feldolgozása,és az Örkény Színházban bemutatott darab után számomra a legérdekesebb drámai karakter...
Nem vagyok költő,számomra a költő fogalma József Attilát vagy Ady Endrét stb... takarja.
Magamat mint költődémont és árnyékköltőt aposztrofálom...
Az,amit én csinálok nem költészet,csak röfögés.
Azt teszem,amit a disznók,bele röfögök a világba,s remélem megérti valaki anélkül,hogy a sárban kéne fetrengenem.
♥ Pilinszky

A blogot szerkeszti: Elektra

Urban Poéták blogja

Vallás

A félelmetes angyal 2 x

2009-06-04 10:58

                               Radnóti Miklós:

                            A félelmetes angyal

A félelmetes angyal ma láthatatlan

és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

 ***

 

A félemetes angyal ha jő

Eljött az idő!

-szólt a Teremető.

Megnyílt a Menny kapuja!

S a pokolé.

Menj le oda!

Én mentem,és vittem a tekercset.

-Ki méltó feltörni a pecsétet?-

Kiáltoztam harsogva-

Ahogy az Úr megparancsolta.

De senki nem volt méltó rá.

Mígnem jött a megölt Bárány.

Fénylő volt,

Ruhája hold,

Hét szeme,

Isten szelleme.

S feltörte a négy pecsétet.

Jött az első,fehér lovas.

Mennydörgő koronája diadalmas.

Jött a második,a vörös lovas.

Utána háború,vér és vas.

A harmadik feketével.

Jött az éhínséggel.

A negyedik fakó lóval.

A halál.

Rothadó szaggal,

Aszott karokkal.

Nyomában az alvilággal.

Mind szétszéledtek,

A föld négy részének.

Zúdult az ár,

Lehullt a nap,

Feltörte az ötödik pecsétet,

S az oltárról vér csepegett.

A hatodik következett,

Eltörölt minden létet.

A föld elsüllyedt.

Minden eltűnt.

Minden megszűnt.

Feltörte a hetediket.

Csend lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

Vezeklés (Istenes vers,Istennek vers...)

2009-04-13 18:28

Forró arcom sárba nyomom,

Izzadt porba,térdre hullva,

Hozzád fohászkodom.

Durva zsákruhámon

Csontomig hatol

a hideg.

Szívem,ajkam,lekem,

bocsánatodért remeg.

Húsom tépem,csontom töröm.

Kezem,lábam vértől vörös,

Keserű izű könnyeim csordulnak,

Sebzett testemen legördülve elhalnak.

Izzva,parázsolva.

Lázban égek.

Az ostor újra lendül,

Csak szisszenek,

Már nem érzem a csapások fájdalmát.

Még egy néma,elhaló ah,

és vége van.

Már nem érzem az ólmot,

Mely bőröm szaggatja át.

Föltápászkodom.

Lelkem újra tiszta,

S az ostor újra suhog.

Könnyű nyugalom jár át.

Vérem földre csurog.

Békét érzek.

Lelkem szűzi tiszta csendje suttog.

Megtaláltam Istent,

Ahol hagytam,ugyanott.

 

Jogi nyilatkozat | Felhasználási feltételek | Médiaajánlat | Impresszum