Bűnösek vagyunk
Bűnös vagy,bűnöd nagy,
Elraboltad a szívem,
Gyűlöltelek,mert alattomban tetted.
Gyűlöltelek,mert elhittem hogy gyűlölhetlek.
De mily boldogság volt.
Áldott volt minden pillanat.
Tudod,büszke vagyok,nem mondtam soha.
Még ha láncra vertél volna.
Még ha szolgáddá tettél volna.
Azt is elviselem.
Lázadtam volna,mert ilyen a természet,
Tombol.
Üvölt.
Dühöng.
Őrjöngtem volna,de belül a vágy emészt te érted,
Szüntelenül.
Vadul.
Időtlenül.
Áldott boldogság ellentmondanom neked.
Imádom,ahogy nevetsz rajtam.
Imádom,ha fölényes vagy.
Imádom ,ahogy összeráncolod homlokod.
Imádom,ha mérges vagy.
Imádom,mikor erősen fogod karom,
De én csak tovább hadakozom.
Imádom,mikor megbocsátasz.
Imádom,mikor féltve átkarolsz.
Imádom,mikor gyengéden magadhoz húzol,
Imádom, mikor vállamra hajtod fejed,
Imádom érezni forró leheleted.
Imádom,ahogy lassan lehunyod a szemed.
Imádom,ha megnyughatom veled.
Kívánlak
Lángokba borult testem,
Mint az égő csipkebokor,
Szent tűz emészt,
Érted lángolok,érted égek.
Beborítasz felemésztesz,elpusztítasz,
Hogy aztán feltámaszthass.
Várom a napot,mikor értem jössz,
Várom a pillanatot,mikor erős karjaid közt megnyughatok.
Forró homlokom mellkasodra hajthatom.
Ajkad hajamhoz ér,hozzádsimulok.
S a láz újra éget.
Édes kín ez.
Akarom még, az idők végezetéig
Égni akarok e szent pokolban veled.
Úgy kívánlak!
Vers