Urban Poéták blogja

Egy öregember ült a 61-es út egyik leállójában a festetlen rozoga padon.Öltözete szegényes,arca ráncos volt.Úgy tűnt vár valakit,de biztos nem a buszt,mint én,mert félóra sem telt bele,már a harmadik cigarettát sodorta,és idős emberre nem jellemző módon idegesen topogot a lábával.Közben rémisztő-érdes köhögésbe kezdett,azt hittem ott helyben megfullad.
Ezért odaléptem hozzá és megkérdeztem,hogy jól érzi-e magát.Először csak bicegetett,majd látta,hogy nem mozdulok,ezért azt mondta,üljek csak le mellé,fiatalok között ő is megfiatalodik.Melléültem,és mintha tényleg megfiatalodott volna,mesélni kezdett.A cigarettáról beszélt,és egy cseppet sem zavarta,hogy én említettem neki,hogy nem dohányzom,és soha nem is dohányoztam-talán el sem hitte,mert csak beszélt tovább:"Tudja,nagyon fontos a dohány nedvességtartalma,ha nagyon nedves a dohány, akkor nagyon tömör lesz a cigaretta, és nem tudod majd elszívni, ha túl száraz, akkor nehéz sodorni, és kiszóródik a cigarettából.-úgy beszélt,mint aki világ életében cigarettát sodort,talán tényleg azt csinálta.Már jó öt perce a dohánysodrás rejtelmeiről beszélt,de félbeszakította egy újabb köhögési roham.
-Nem kellene annyit dohányoznia,főleg hogy ilyen csúnyán köhög.-próbáltam meg jobb belátásra bírni kevés sikerrel,mert kész lett a cigarettával és rögtön rá is gyújtott.Mivel nem nagyon tudtam hozzászólni a cigaretta témához,ezért bátorkodtam megkérdezni,hogy vár-e valakit.Ismét csak bicegetett,majd füstkarikákat fújt maga elé,és hozzátette-a lányomat várom.Majd mesélt a lányáról,akit már hosszú évek óta nem látott,és aki táncosnő volt,a nevét is említette,én persze erre nevettem,mert azt hittem,csak meg akar tréfálni,de aztán kicsit megijedtem,mert láttam,hogy elkomorul az arca,és akkor tudtam,hogy komolyan gondolta.Majdnem egy órát ültem mellette és csak mesélt,mesélt,mesélt.A busz elég sokat késett,de észre se vettem,mert mindig eszébe jutott valami,és ugyan szabadkozott, hogy összevissza fecseg nekem,de csak elmondta, ami kikívánkozott belőle.
Éppen az egyik ismert politikust szidta,amikor egy hatalmas luxus Mercedes kanyarodott le,a bácsika rozsdás Wartburgja mellé.Karcsú,magas,szép alakú nő szállt ki az autóból,krémszínű kosztümöt,selyemsálat és napszemüveget viselt,szőke hosszú haja konytba volt tűzve,Grace Kellyre emlékeztetett.Klasszikus táncos alkat volt,minden mozdulata,ahogyan felénk közeledett,a járása,a testtartása,veleszületett érzékről tanúskodott és méginkább kihangsúlyozta szépségét.
Az öregnek is a torkán akadt a szó,ahogyan végigvonult a poros úton a nő.
Közben találgattam honnan jöhet,ki lehet,mit keres egy ilyen helyen ez e gyönyörű jelenés.Mire észbe kaptam már ott állt előttünk,az öreghez lépett,és egy szál jázmint nyújtott felé.Az öreg elvette,majd felállt és megcsókolta a nő arcát.-ekkor ismertem fel a táncosnőt,és rájöttem,hogy az öreg igazat mondott,valóban a lánya,közben felálltam és kicsit távolabb léptem,nem akartam megzavarni a meghitt családi pillanatot,de akarva akaratlanul is meghallottam,amit a nő mondott,és nem akartam hinni a fülemnek.
Először eltolta magától az öreget,majd gúnyosan azt kérdezte:
-Mi volt ez apám?Júdás csókja?-erre az öreg rámpillantott és zavarba jött,ekkor én,gyorsan elkaptam a tekintetem,tudtam,hogy ez nem rám tartozik,és megpróbáltam a lehető legkevésbé észrevehető lenni,mintha ott sem lennék.
Látszott rajta,váratlanul érte a lánya viselkedése,megzavarodott,elmondta mennyire örül,hogy látja őt,hogy milyen csinos,és hogy mennyire várta már a találkozásukat...
A nő hagyta hogy az öreg elmondja,amit akart,miután befejezte így szólt:
-Ennyi?
A bácsika egyre görnyedtebb lett,a lánya hideg tekintetét látva és elutasító szavai és viselkedése után,zavarodottam motyogott valamit,amit csak a lány érthetett és a mire azt válaszolta:
-Fogalmam sincs mit akarsz tenni,de nem is érdekel.
Az öreg elkezdte kérleni,legalábbis a mozdulataiból azt lehetett kivenni,de a nő még dacosabban kihúzta magát,majd így szólt:
-Emlékszel még a szavaidra drága apám,az utólsó szavaidra,amit akkor mondtál nekem,mikor kidobtál otthonról,egy fillér nélkül az utcára?Azt mondtad több dobásom nincsen,ez volt az utólsó,eleged van a hóbortjaimból,nem érdekel mit csinálok,de egy dolgot tudsz,a támogatásodra ne számítsak a jővőben.Nem vagyok többé a lányod!-a nő mindezt higgadtan adta elő,de a szavakat kegyetlenséggel és megfontolt lassúsággal görgette,és azt hiszem szándékosan elég hangosan ahhoz,hogy én is halljam.
Az öreg megsemmisülten állt,a lányára nézett végig,mint ha nem értené mi történik...de ekkor már folytak a könnyei,és megszólalni sem tudott.A nő még nem fejezte be,megfogta az apja karját,mintha megsajnálta volna,és megakarná ölelni,de csak közelebb húzta magához,hogy tisztán értse szegény apja,amit mondani fog:
Tudod mennyi undorító dolgot kellett csinálnom,hogy eljussam idáig,pénzért árultam a testem,itt álltam az út szélén,ahol most is állunk,bárokban vetkőztem,bűnözők szajhája voltam,csak akkor tudod meg mennyit szenvedtem miattad,amikor a temetőben vonuló tömeghez csapódva keresed a sírom-sziszegte halk keménységgel,és ettől a borzongás futott végig rajtam,majd újra felerősítette a hangját-mert meg fogok halni apám,előbb mint te,nincs hátra fél évem sem...-erre az öreg már zokogott,egyre csak rázta a fejét,nem akarta tudomásul venni a lánya szavait-most itt vagyok,-folytatta és felépítettem mindazt,amit te leromboltál,nézd csak a mosolyom,most sem hervad előtted,most sem,hogy már tudom,hogy nincs remény...csak azért jöttem,hogy a képedbe vághassam,hogy én győztem,nem lett igazad,megcsináltam,táncosnő lettem,ott vagyok a legjobbak között;és megköszönhessem neked,azt az egy dolgot,amire megtanított a te apai szereteted,tudod mi az,apám?-ekkor már a nőnek is könnyben úszott a szeme,de mégsem sírt.
De,de,ez nem lehet,én...-hebegte az apja magába roskadva.
-Azt kérdeztem tudod mi az amire megtanítottál?-ordított az öregre.
Mi,mi az?-válaszolta az könnyektől fulldokolva.
-Megtanítottál rá,ha már forog a kés a szívemben,és más nem fordít rajta,hát megteszem én,és hála ennek a tapasztalatnak,most már nem érzek semmit apám,a szeretetnek halvány szikráját sem irántad,-itt vett egy mély levegőt,és nyugodt hangon folytatta-azt akartam,hogy ezt tudd mielőtt meghalok.
Az öreget elhagyta mindn ereje,a padra rogyott,a jázmint a földre ejtette;a nő gőgösen nézett le rá,és elégedettnek látszott,igazat mondott a szeretetnek semmi jelét nem mutatta,de más emberi érzésnek sem.
Majd lehajolt a jázminért,újra odanyújtotta az apjának,aki naívan azt hitte,megkegyelmez neki a lánya,ezért elvette a virágot,és megakarta fogni a lány kezét,de az elhúzta-és végszóként még annyit mondott cinikus mosoly kíséretében:
Köszönöm,hogy te hittél bennem!-azután sarkon fordult és ugyanolyan könnyedséggel távozott,ahogy jött,és eltűnt a luxusautóval,mintha csak látomás lett volna.És én ott maradtam a 61-es út egyik leállójában,ott maradtam,megsemmisülten az öreggel.