Az élet túl hosszú neki,
Unja.
Folyton csak az óráját lesi,
Unja.
Nem akar meghalni,
De nem szeret élni.
Meghatározza az idegszálait átszövő közöny,
Ő soha,sehol,senkinek nem köszön.
Álmatagon bólogat,ha kérdezed,
S ha netán válaszol neked,
Amit tőle kapsz,azt zsebre nem teszed.
Elejt egy-két cinikus megjegyzést,
S nem sajnál egy-egy gyűlölködő nézést,
Ha tudja ezzel sebet ejt,
Majd gyorsan elfelejt.
Kinevet,gúnyol,nyelvét ölti rád,
Káromol,átkoz,szidja anyád.
Nem érdekli,fáj-e neked...
Ő csak nevet-s tudja:
Ellenállni,úgyse mered.
Az élet túl hosszú neki,
Unja.
Folyton csak az óráját lesi,
Unja.
Nincs mása ezen a világon,
Csak a maró gúny,
Amivel eltipor.
Vers