Kóboroltam ismeretlen utcákon.
Mint azon a hajnalon
is,s megláttalak.
Elmosódott,sötét alak
voltál,s ahogy közeledtél,
Arcomba csapott szél
borzolta hajam s
a száraz leveleket is.
Kétség-érzés elöntött,
Valami bennem eltörött.
Nem vagyunk többé egyek,
Csak meghasadt lelkek.
Velem keményen bántál,
Mint az élet általában.
Talán te láttál,
Bennem valami tartást,
Amit én nem találtam.
Nem tudom ki vagy...
Szeretsz-e,avagy...
Vagyok neked minden?
Ember s isten,
Vagy,
Csak kapaszkodsz belém,
Mert ismertél a felhők felett,
S ez ad reményt...
Neked ez kellett.
És nem én.
Vers