Szegény hazám,szívem hasad érted,
A napok múlnak,s egyre közeledik véged.
Beteg vagy,gonosz sejtek gyilkolnak,
S én tétlenül nézem agóniád.
Istenem!Hisz saját fiaid pusztítanak.
Öljem testvérem,s mentsem atyám?
Zavart fejjel állok a téren,
Arcomon csorog forró vérem.
Kezem remeg,
Lázas tekintetem réveteg,
A múltat idézem,
S Petőfit irigylem.
Könnyebb volt neki,mint énnekem.
Hisz nem vére ellen rántott kardot.
Egy kérdés volt:
Rabságot vagy Szabadságot?
....mert hiába a nép az úr,
Ha nincs mögötte ész és gondolat,
Csak hömpölygő áradat marad,
Céltalan....
Haza