Jól meg kell tanulni írni,akadémikus értelemben,a technikai részét...
A képesség önmagában nem elég.Ezer és ezer ember akad akiben megvan a képesség,hogy érzelmeit szépen fejezze ki.
Úgy van ez,mint az ember a hangjával.
Tudomásul veszi,hogy a hangja olyan,amilyen,beszél vele,mert nincs más választása.
Nem is számít,csak az amit mond.
Kétségtelen,hogy rengeteg nagyszerű költő műveit olvastuk,és igyekeztünk nem túl botrányosan plagizálni őket.
Szégyellem is magam miatta rendesen.
Nem szó szerint persze,de stílusukat,személyiségüket belevittük saját verseinkbe.
Talán nem is olyan nagy baj,de ebben különbözik a nagy költészet a többitől.
A költészet könyörtelen.Gyilkolni is lehet szavakkal.
A szavak ablakot nyitnak az ember szívére.
Az a költő,aki sok kis ablakot nyit egy olyan szívre,amelyik tele van híres költők verseivel nem sokat ér el.
Írhat jól komponált,tisztességes verseket,melyeknek egyetlen részlete sem kifogásolható.
De ez soha nem lesz élő költészet.
Nem vér a vérből.
Az embert megtaníthatják,hogy egyéniségét fejezze ki.
De akármilyen kitűnően megtanulja,hogy az egyéniségét metaforákkal és rímekkel fejezze ki,
mindez nem ér semmit,ha tulajdon egyéniségét nem érdemes ábrázolni.
|
Gondolatok