Radnóti Miklós:
A félelmetes angyal
A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"
S az asztalon felébredt s villogott a kés.
***
A félemetes angyal ha jő
Eljött az idő!
-szólt a Teremető.
Megnyílt a Menny kapuja!
S a pokolé.
Menj le oda!
Én mentem,és vittem a tekercset.
-Ki méltó feltörni a pecsétet?-
Kiáltoztam harsogva-
Ahogy az Úr megparancsolta.
De senki nem volt méltó rá.
Mígnem jött a megölt Bárány.
Fénylő volt,
Ruhája hold,
Hét szeme,
Isten szelleme.
S feltörte a négy pecsétet.
Jött az első,fehér lovas.
Mennydörgő koronája diadalmas.
Jött a második,a vörös lovas.
Utána háború,vér és vas.
A harmadik feketével.
Jött az éhínséggel.
A negyedik fakó lóval.
A halál.
Rothadó szaggal,
Aszott karokkal.
Nyomában az alvilággal.
Mind szétszéledtek,
A föld négy részének.
Zúdult az ár,
Lehullt a nap,
Feltörte az ötödik pecsétet,
S az oltárról vér csepegett.
A hatodik következett,
Eltörölt minden létet.
A föld elsüllyedt.
Minden eltűnt.
Minden megszűnt.
Feltörte a hetediket.
Csend lett.
Vers