<?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?>
<rss version="2.0">
<channel>
<title>Die Devina,a Holt Költők tárháza</title>
<description>Die Devina,a Holt Költők tárháza RSS</description>
<link>http://blog.poet.hu/Elek</link>
<item>
<title>Jung: Gondolatok a szenvedésről  </title>
<description>&lt;p&gt;&quot;Ránk,emberekre jellemző,hogy amíg a dolgok függőben vannak,és van még esélyünk rá,hogy tovább és egyre tovább húzzuk,mindig reménykedünk,hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót,ezért sohasem ragaszkodunk hozzá,hogy ott legyünk boldogok,ahol éppen vagyunk.De mihelyt megállapodunk,és azt hisszük,hogy most aztán biztos a siker,ott állunk egy téglafal előtt.Nem fordul felénk a szerencse,sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára.És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre,amikor még elszökhettünk és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk.Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat,újabb esélyeket,csodálatos dolgokat,és kergetjük egyre tovább az álmokat,és közben provizórikus életet élnünk.&quot;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&quot;Gyógyítani annyi,mint egésszé tenni.&quot;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;/Traumanalyse/&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&quot;A lélek szenvedéséből fakad minden szellemi alkotás...&quot; &lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/Elek/jung:-gondolatok-a-szenvedesrol--</link>
</item>
<item>
<title>legalább egyetlen ember</title>
<description>&lt;p&gt;&ldquo;Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.&lt;br&gt;&nbsp;     És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.&lt;br&gt;Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.&rdquo; &lt;/p&gt;&lt;p&gt;&#40;Müller Péter: Örömkönyv&#41;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/Elek/legalabb-egyetlen-ember</link>
</item>
<item>
<title>Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja!</title>
<description>&quot;Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja! Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt?&lt;br&gt;Ó, én, ó, élet! Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort.&quot;&lt;br&gt;&#40;Walt Whitman&#41;&lt;br&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/Elek/o-en-o-elet-kerdesek-nem-szuno-arja</link>
</item>
<item>
<title>az írás nehéz kézm&#251;vességi munka</title>
<description>&lt;p&gt;R. M. RILKE&nbsp;&lt;br&gt;&lt;br&gt;Wie, für die Jungfrau, dem, der vor ihr kniet, die Namen&nbsp;&lt;br&gt;zustürzen unerhört: Stern, Quelle, Rose, Haus,&nbsp;&lt;br&gt;und wie er immer weiss, je mehr der Namen kamen,&nbsp;&lt;br&gt;es reicht kein Name je für ihr Bedeuten aus &ndash;&nbsp;&lt;br&gt;&lt;br&gt;...so, w&auml;hrend du sie siehst, die leichthin ausgespannte&nbsp;&lt;br&gt;Mitte des Kaschmirshawls die aus dem Blumensaum&nbsp;&lt;br&gt;sich schwarz erneut und kl&auml;rt in ihres Rahmens Kante&nbsp;&lt;br&gt;und einen reinen Raum schlafft für den Raum&hellip;:&nbsp;&lt;br&gt;&lt;br&gt;erf&auml;hrst du dies: dass Namen sich an ihr&nbsp;&lt;br&gt;endlos verschwenden: denn sie ist die Mitte.&nbsp;&lt;br&gt;Wie es auch sei, das Muster unsrer Schritte,&nbsp;&lt;br&gt;um eine solche Leere wandeln wir.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;***&nbsp;&lt;br&gt;&lt;br&gt;Sál&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mint azt ki sz&ucirc;z el&otilde;tt térdel s neveknek ezre&nbsp;&lt;br&gt;bolydítja folyton: csillag, forrás, rózsa, ház,&nbsp;&lt;br&gt;s bár mindig tudja, jöhet ezer név ezerre,&nbsp;&lt;br&gt;nevek sorában nincsen végs&otilde; tisztulás &ndash;&nbsp;&lt;br&gt;&lt;br&gt;...úgy, miközben látod a könnyen kiterített&nbsp;&lt;br&gt;kasmírsál közepét, melyet virágszegély&nbsp;&lt;br&gt;újít meg s tisztáz feketén a tág peremnek&nbsp;&lt;br&gt;keretében, hol tiszta teret fogan a Tér...:&nbsp;&lt;br&gt;&lt;br&gt;ezt tapasztalod: elemészt minden nevet&nbsp;&lt;br&gt;ez a lángkatlan. Ezért nevezzük középnek.&nbsp;&lt;br&gt;Bármint legyen is, efféle mintára lépnek&nbsp;&lt;br&gt;lábaink: így járunk, ilyen &ucirc;r fenyeget.&nbsp;&lt;br&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;***&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Levél Sizzo grófnőhöz&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&#40;Részletek&#41;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&quot;Ne ijedjen meg ett&otilde;l a szótól: sors, amelyet legutóbbi levelemben használtam. Sorsnak nevezek minden olyan küls&otilde; eseményt &#40;beleértve, például, a betegségeket is&#41;, amelyek elkerülhetetlenül bekövetkezhetnek, megszakítván és megsemmisítvén valamely - természeténél fogva - szellemi állapotot vagy felemelkedést. Cézanne pontosan megértette ezt, amikor - életének utolsó harminc esztendejében - eltávolodott mind- &lt;br&gt;attól, ami &#40;ahogy mondta&#41; &quot;horogra foghatta volna&quot;, s amikor - bármily hív&otilde; és hagyománytisztel&otilde; volt is - vonakodott elmenni anyja temetésére, hogy el ne veszítsen akárcsak egyetlen munkanapot. Engem ez - amikor tudomást szereztem róla - nyílként döfött át, de lángoló nyílként, amely &#40;miközben átszúrta szívemet&#41; a tisztánlátás t&ucirc;zvé- &lt;br&gt;szében hagyott vissza. Napjainkban kevés olyan m&ucirc;vész van, aki megértené ezt a makacsságot, ezt az er&otilde;szakos önfej&ucirc;séget. Noha azt hiszem, enélkül az ember örökké a M&ucirc;vészet perifériáján marad, amely ugyan elég gazdag ahhoz, hogy kellemes felfedezésekben részesítsen, amelynek területén azonban mégiscsak úgy id&otilde;zünk, akár egy játékos a zöld asztal mellett: bár nagy néha &quot;mázlija van&quot;, mégis a puszta véletlen prédája marad, s az nem más, mint a törvény tanulékony és ügyes majma&quot;.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&quot;az írás &quot;schweres Handwerk&quot; &#40;&quot;nehéz kézm&ucirc;vességi munka&quot;&#41;&quot;&lt;br&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/Elek/az-iras-nehez-kezm_251;vessegi-munka</link>
</item>
<item>
<title>A szent poézis néma hattyú</title>
<description>&lt;p&gt;&nbsp;A szent poézis néma hattyú, S hallgat örökre hideg vizekben.&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;/Berzsenyi Dániel:A poézis hajdan és most,részlet/&nbsp;&lt;/p&gt;</description>
<link>http://blog.poet.hu/Elek/a-szent-poezis-nema-hattyu</link>
</item></channel>
</rss>

